Századok – 1968
Tanulmányok - Wittmann Tibor: Bolívia. Egy dél-amerikai államalakulás gazdasági-társadalmi háttere. 897
912 WITT-MAN TIBOR majd csak akkor kap reális értelmet, ha a dél-amerikai monokultúrák és más gazdasági egységek közötti kapcsolat, a kontinensen belüli áruforgalom lényegesen felfokozódik. A mi kérdésünknek, a bolíviai államiság létrejöttének megközelítő megválaszolása sem annyira a földrajzi tényezők elemzését, mint inkább egy tájegység gazdasági életét meghatározó bányamonokultúra társadalmi következményeinek figyelembevételét kívánja meg. Az Audiencia de Charcas területén létrejött bolíviai állam nem érthető meg a potosi nemesfémtermelés szerkezeti átalakulása és az azoguего-válság nélkül.87 Nem ,,a lehetséges perui expanzió és a lehetséges argentin expanzió" elleni védekezés teremtett egy „kontinentális egyensúlyt" biztosító államot az Andokban, amint egyesek fogalmaznak.8 8 Sucre megosztó politikája, a „doktorok" taktikázása is legfeljebb csak a kivitelezés szubjektív tényezői közé tartozott. A feudális arisztokrácia osztályérdekei jelentős szerepet kaptak az új állam létrejöttében, de mai napig tisztázatlan kérdés, hogy azt milyen tényezők választották el az alsóperui (mai Peru) királypárti földbirtokos osztálytól. A függetlenségi harcok kezdetén még Potosi, La Paz, Oruro, Chuquisaca cabildói kérték Felső-Peru visszacsatolását a Limai Alkirálysághoz, hogy elhatárolják magukat az argentin „portenoktól".89 Hogy mégis a Peruval való egyesülés programjának Santa Cruz, a későbbi elnök körül tömörülő hívei kisebbségben maradtak, abban jelentősebb körülmények játszottak közre, mint a taktikai meggondolások. Felső-Peru vezető oligarchiája sajátosan vegyes összetételű volt és a földbirtokosi érdekeket jobban átszőtték a bányászat azoguero-szempontjai, e réteg társadalmi törekvései mint a szomszédos Alsó-Peruban, amely egyébként is Huancavelica 1786-os bányaomlása után a higany révén a bolíviai uralkodó rétegekre gyakorolt vonzóerejét elveszítette.9 0 Rövid, a lényegesebb összefüggésekre korlátozódó áttekintésünkben a „Dél-Amerika Tibetjének" létrejöttét meghatározó történelmi erők bonyolult játéka bontakozik ki. Az európai kutató csak óvatosan lépegethet az ilyen új ösvényeken, általánosabb következtetésekre csak szélesebbkörű tanulmányok után juthat egy módszertani szempontból különösen nehéz képletű kulcs-ország történelmének elemzése során, amelyet a hazai kutatások csak kezdő fokon világíthatnak meg, a külföldi érdeklődés pedig az általánosságok és a kuriózum-vadászat szintjén kezeli, vagy egyáltalán nem ismeri, illetve szándékosan félreismeri.9 1 87 Az Audiencia „sajátos jellegének" négy ismérve Antonio Diaz Villamünál: Curso de história de Bolivia. I. La Paz. 1950. (15. kiad.) 154. 1. 88 Jorge Basadre: História de la República del Perú. Tomo I. 71. 1. Jorge Escobari Cusicanqui: El derecho al mar. La Paz. 1964. 15. 1. 89 M. Rigoberto Paredes: La Fundación de Bolivia, 28. 1. 00 Az 1786-os esemény jelentősége eddig sehol sem kapott értékelést, a tényt röviden leírja Modesto Bargallo i. műve, 341 — 342. 1. el A spanyol-amerikai függetlenségi háború, az Independencia korszakának történeti meghatározóiról és a függetlenedés, állammá válás formai tényezőiről egyedül Richard Konetzke vetett fel ösztönző gondolatokat: Perspective de investigación de la história politica y social de Hispanoamerica. Revista de Indias. 76. 1959. abril-junio. Bolíviáról azonban ő sem tesz észrevételt. Egyes szovjet munkák is alábecsülik az államalakulást meghatározó sajátos tényezőket. Vö. Livancev-Vidgop: i. m. 10. 1. „Felső-Peru nem mutatott önállóságot sem gazdasági, sem a nemzeti földrajzi és más sajátosságok szempontjából." A modern hivataltörténet észreveszi a Bolívia alapját alkotó Audiencia de Charcas jellegzetes egységét, azt, hogy itt nagyobb volt az ellenzék az intendanturarendszerrel szemben, de a cabildo—intendantura ellentét mögött nem találja meg a rugó-
