Századok – 1968
Tanulmányok - Wittmann Tibor: Bolívia. Egy dél-amerikai államalakulás gazdasági-társadalmi háttere. 897
906 WITT-MAN TIBOR több higany vész el, mint azelőtt és hogy Mexikóban kevesebbet használnak fel, mint itt", az ezüst minősége rosszabb, mint korábban volt. Potosi ezüsttermelése szoros összefüggésben volt a perui Huancavelica higanybányáinak gazdagságával. Ámde a higanyszállításnak nagy természeti akadályokat kellett legyőznie, Huancavelicából Potosiba az Andok zordon, 3000—4000 méter magas láncain kell átkelni. Egy út Potosi és Lima között 4 hónapot vett igénybe, ugyanakkor Buenos Airestől csak 62 napnyi utazás választotta el a Villa Imperialt. 47 Innen van az, hogy Potosi gazdagsága egyre inkább Buenos Aires felé orientálódott, és az argentin öszvérkaravánok, az öszvérimport jelentősége egyre nőtt.4 8 Potosinak a Rio de la Plata Alkirálvsághoz való csatolása a felvilágosult abszolutizmus adminisztratív reformjainak egyik eredménye volt. A déli szubkontinenst magában foglaló Perui Alkirályságból már a XVIII. század első felében kiszakították az Új-Granadai fAlkirályságot, majd 1776-ban Buenos Aires-i kereskedelmi központ fontosságának megfelelően sor került a Rio de la Plata felállítására. Csupán Peru maradt a régi Perui Alkirályság keretein belül. Canete még ebből is egy részt, Tarnapaca vidékét Rio de la Platához javasolja csatolni, mivel az ottani Guantajaia bányáinak ezüstérceivel nagymértékben fel lehetne lendíteni Potosi fáradó ezüstfeldolgozó üzemeit, ingenióit.49 A közigazgatási átrendezést követte az intendantúra-rendszer bevezetése, amire Rio de la Platában 1782-ben került sor.5 0 Elsősorban gazdasági feladatokat látott el, célja a visszaélések megszüntetése, a termelés fellendítése volt. 1786-ban Potosi vezető testülete, a Cabildo kedvezően nyilatkozott az intendantúra munkájáról, bár meglehetősen általánosan és homályosan fejezte ki magát.5 1 Canete elragadtatása és várakozásteli álláspontja az előzményekből érthető. Hevesen bírálja a korrupt közigazgatást, szerinte a termelés, a gazdasági virágzás egyik legfőbb akadályát, amely a corregidori rendszerben testesült meg. A corregidorok, a korona helyi funkcionáriusai mind a kincstárt, mind a szegény indiánokat becsapják adóbeszedői minőségükben, a törvények megszegésével kereskedelmi tevékenységet folytatnak, visszaélnek előjogaikkal. A corregidor ,,a gazdaságot harácsolássá változtatta; a szabadság eszközeivel visszaélve azt rabszolgasággá tette; elterjesztette a kereskedés iránti megvetést. . ."és így folytatódik a bűnlista.5 2 Ennek a corregidori korrupciónak megfelelő szövetségesei a törzsfőnökök, a cacique-k és a viszonteladó kereskedők, a ,,járkiri"-k, akik felsrófolták az árakat. A ,,canchero"-k, mint a nyomor haszonélvezői uzsorakölcsöneikkel tették tönkre az indiánokat.5 3 A képet a 47 Rudolf о Puiggros : i. m. 47. 1. 48 A kérdésre legújabban Nicolás Sánchez-Albornoz : La extraeción de mulas de Jujuy al Perú. Fuentes, volumen y négociantes. Estudios de História Social. Universidad de Buenos Aires. Núm. 1. 1965. 107 — 120. 1. 49 Guia histórica 25 — 32. 1. 60 A kérdésre összefoglalóan F. Morales Padrón: História General de América. Manuel de História Universal, Torno V. Madrid 1962. 744 — 746. 1. (itt az évszám tévesen 1783). 61 John Lynch: Intendants and Cabildos in the Viceroyalty of La Plata, 1782 — 1810. Hispanic American Historical Review vol. XXXV. No. 3. 1955. 355. 1. Lynch kitűnő monográfiát is írt e témáról: Spanish Colonial Administration 1782 —1810. The Intendant Svstem in the Vicerovalty of the Rio de la Plata. London. 1958. 62 Guia histórica 516 — 517. 1. 63 Uo. 500—502., 507. 1. >
