Századok – 1968
Tanulmányok - Wittmann Tibor: Bolívia. Egy dél-amerikai államalakulás gazdasági-társadalmi háttere. 897
BOLIVIA 907 kormányzat által megtűrt ,,ckaccha"-k egészítik ki, akik közönséges rablókként lopják el a Cerro kincseit.5 4 A közigazgatási anarchia lehetetlenné tette a hatóságok számára az árszabályozást, a corregidorok ugyanis teljes szabadkezet adtak a városi tisztviselőknek, az alcadeknak, akik „ennek a tekintéyével visszaélő hatalomnak az árnyékában függetlenül mozogtak".5 5 A III. Károly-féle felvilágosodott abszolutizmus híve, Canete e sötét kép ellenére is optimista, hisz az állam regenerációjában, ezt a tömegek fékentartása egyedüli biztosítékának tartja, és a bányászat fellendítését a mexikói „Ordenanzas" 1785-ös itteni bevezetésétől várja.56 A bányaalkotmány jelentőségének túlbecsülése azonban nem viszi őt jogászi illúziók területére. Részletesen foglalkozik a természettudomány nyújtotta lehetőségekkel és konkrét kiutat vázol fel, amelynek főbb részletei jól érzékeltetik a hanyatló potosi gazdaság ellentmondásosságát. Javaslatai között szerepel a rézbányászat adta lehetőségek kihasználása. A réz a számolópénz nyersanyagát és az ezüstkészítés egyik elemét jelenti.5 7 Felhívja a figyelmet a fatermelésre is, a fa ugyanis az ingenio tartozékainak nyersanyaga. Fontosnak tartja olyan manufaktúrák létesítését, amelyek a bányászattal és az agrártermékekkel vannak összefüggésben, főleg az ezüstmívességet, gyapjúipart, bőripart emeli ki. Mind a fémfeldolgozás, mind a fogyasztás szempontjából sürgeti a sókitermelés megindítását. Az iparral alátámasztott bányászat az ezüstkimerülés hátrányait jól ki tudná egyenlíteni. Befektetést, tőkésítést államkölcsön útján lehetne eszközölni, a Banco San Carlos közreműködésével. Ámde a vállalkozó azoguerók jelenlegi hitelei improduktív célokra, az eladósodott bányatulajdonosok fenntartására és fényűzésére szolgálnak. „Minden évben ötven-hetvenezer ezüst pesót osztanak szét az azoguerók között a San Carlos Bank állományából, de alig van köztük, aki ezt a segítséget felhasználná", a felvett összeg nagy része „fiestákra", adósságok törlesztésére folyik el, „úgyhogy van azoguero, aki négy-hatezer pesót kap a fémfeldolgozó üzemének munkáslétszáma alapján, de biztosra lehet venni, hogy nem használ fel (az üzemre) többet, mint egy ezret". Sokan annyira el vannak adósodva a bankkal szemben, hogy a felvett hitelből egy pesót sem kapnak kézhez. A diagnózis pontos, az azoguerók parazitizmusának minden jegye benne foglaltatik. A bűvös kör bezárul: az azoguero a munkaerőt a pénzgazdaság gyengesége miatt sem tudja kellően megfizetni: „van olyan azoguero, akinek nincs 20 ezüst pesója apróban, hogy megfizesse ... a napszámot, a mitaindiánokat".5 8 Váltópénz hiányában a Banco San Carlos sem fizetett rendszerint pénzzel, ami működésében nagy zavarokat okozott. A beváltáson, hitelügyleteken kívül fő funkciója a víztelenítési munkák finanszírozása volt, ami 389 535 peso invesztálását kívánta meg.59 Gyarmati körülmények között a 54 Uo. 58., 622. 1. 56 Uo. 508., 335. 1. 56 Erről Modesto Barrjallo: i.m. 308 — 315. 1. 57 Javaslatai a Guia első részének „párrafo único"-jában, 275 — 285. 1. 58 Uo. 198. 1. 59 Julio Benavides M.: História bancaria de Bolivia. La Paz. 1955. 13 —14. 1. A bank története mai napig nincs megírva. Az elvizesedésről, mint Potosi bányászata hanyatlásának egyik legfőbb jelenségéről a magyarországi jezsuita Eder Xaver Ferenc is hasznos megfigyelést ad rendkívül becses munkájában: Descriptio provinciáé moxitarum in regno peruano. Budae. 1791. 26. 1. A szerző halála után kiadott tanulmány a Mojos
