Századok – 1968
Tanulmányok - Wittmann Tibor: Bolívia. Egy dél-amerikai államalakulás gazdasági-társadalmi háttere. 897
BOLIVIA 905 A termelés jelen állapotában nem alkalmas az áruforgalom élénkítésére, e termékek „nem kívánnak pénzforgalmat, nem vonzanak pénzt ezekbe az országokba, mivel Európában értékelik fel őket a kurrens árakon. . . úgy, hogy termékeinket sohasem lehet visszakapni effektív értékükben és számolópénzben". A felvilágosult abszolutizmus gyarmati teoretikusa eljut annak kimondásáig, hogy a gyarmati függés az áruforgalom törvényeit, az értéktörvényt lehetetlenné téve megfosztja magát is attól a felhalmozástól, amelyből a kincstár lényegesen nagyobb hasznot húzhatna! Arra Canete nem gondolt, hogy e növekvő felhalmozás és áruforgalom szükségszerűen a feudális gyarmati függés felszámolásához vezetne. A gazdasági függés egyik legkedvezőtlenebb következménye a negatív kereskedelmi mérleg. „Mivel amit eladunk alig éri el a tizedrészét azoknak a árucikkeknek, amelyeket vásárolunk, szükséges, hogy ez a nagy különbség befolyásolja az ezüst és egyéb javak termelését Amerikában. Ugyanilyen érveket használ a mi politikai tudósunk Ustariz, amikor bebizonyítja Spanyolországnak a saját pénzétől való megfosztását az idegen nemzetek által. . ." Tehát Canete a fejlődés három típusát rajzolja fel: az iparosodó nyugati országokét, a tőlük függő gyarmattartó Spanyolországot, és magukat az „Indiákat", ahol mind az előzőek fölénye, mind az anyaország előjogai tényezőivé lesznek az elmaradottságnak. Mind az áruforgalom, mind a bányászat oldaláról nézve kimondatlanul is előbukkan a felső-perui gazdasági krízis központi figurája, a parazita és eladósodott azoguero, aki a régi módon immár nem képes vállalkozói tevékenységét megfelelő szinten tartani. Hogy szerepét megérthessük, lássunk néhány hanyatlási szimptómát. Canete idejében már 5000 tárna, illetve nyílás volt a Cerro Ricóban, amely 1873-ig 820 513 893 peso és 6 real értékű ezüstöt adott. Ebből a spanyol korona évi másfél milliónyi illetéket, quinto-t vágott zsebre.44 Az első évtizedekben a Cerro Rico 1545-ös felfedezése után az ércek oly rendkívül dúsak voltak, hogy 1 mázsából 1/2 mázsa ezüst került ki.45 Az amalgámozás bevezetésének évtizedeire sötét árnyként borult a higany magas ára, az eljárás során tapasztalható nagy higany veszteség és a természeti környezet átalakulása, amely az olvasztásnál tüzelőanyagként használt hicho eltűnésében, az olvasztási költségek növekedésében nyert kifejezést. A technológiai hanyatlás problémáit A. Barba nyomán Canete részletesen elemzi. A nagy fémveszteség legfőbb okát a szakértelem hiányában látja. A „beneficiadores" tudatlanságát több helyen érinti, a munkaszervezet egész rendszerét bírálja. Az őrlés és mosás által kialakuló nagy veszteségeken kívül részletesen tárgyalja a higanyveszteséget is, ami a korszerűtlen eljárások következménye.4 0 Azzal a következtetéssel zárja elemzését, hogy „jelenleg 44 Guia histórica, 51. 1. 45 Potosi hőskorára Joseph de Acosta: História natural y Moral de las Indiás. Sevilla. 1590. Alvaro Alonso Barba: Arte de los metales 1640. S. de Sandoval y Guzmán: Pretensiones del Potosi. 1634. Alexandre Humboldt: Essai politique sur le Royaume de la Nouvelle Espagne, 1808, azóta több kiadás. Modesto Bargallo: La mineria 74—76. 1. stb. Lewis Hanke bevezető tanulmánya Luis Gapoche : Reláción general de la villa imperial de Potosi 1959-es kiadású művében. Biblioteca de Autores Espanoles CXXII. Madrid. Jó bibliográfiát ad idézett művében: The Imperial City of Potosi. Hasznos hozzájárulás az összkép kialakításához M. Helmer francia kutató munkássága, aki csaknem 1 évet töltött Potosi zordon klímájában a levéltárak tanulmánvozá fival. 46 Guia histórica, 63 — 72. 1.
