Századok – 1968
Tanulmányok - Wittmann Tibor: Bolívia. Egy dél-amerikai államalakulás gazdasági-társadalmi háttere. 897
904 WITT-MAN TIBOR A XVIII. század második felében a mexikói ezüsttermés jóval túlszárnyalta a hanyatló perui bányászatot, az ezüsttermelés kockázatossága csak aláhúzta a mezőgazdaság eddig kiaknázatlan lehetőségeinek fontosságát, amelyről Canete a spanyol fiziokraták műveiben sokat olvashatott. Campomanes, Cap many, Bowles, Jovellanos és mások egyaránt a mezőgazdaságot tekintették a gazdagság forrásának, az ipar és kereskedelem alapjának. A szabadkereskedelmi koncepció, a protekcionizmus és a fiziokrata agrárszemlélet sajátos keveréke bontakozik ki a spanyol Bourbon abszolutizmus gazdasági ideológiájában. Brazíliában hasonló a helyzet, Manuel Nunes Dias találóan beszél legújabb tanulmányában „agrármerkantilizmus"-ról.37 Ami a leglényegesebb a spanyol gazdasági gondolkodás fejlődésében: A fiziokraták nem a pénz-, hanem az áruhalmozás fontosságát húzták alá, véget vetettek a korai merkantilizmus (buliionizmus) nemesfém-fetisizmusának.3 8 A gyarmatokon kibontakozó fiziokratizmusnak egyik legsajátosabb vonása éppen a nemesfém-monokultúrával való szembefordulás. Canete elveti a gyarmatosítókban és indiánokban egyaránt élő „hamis eszmét, hogy a foglalkozások közül egyedül a bányászat képes gazdagítani".3 9 A nemesfémet árunak tekinti, amelynek értékét a feldolgozására felhasznált munka adja meg.4 0 A nemesfémbányászat annyira áhított reorganizációját csakis az áruforgalom fokozásának keretében tudja elképzelni, aminek legfőbb feltétele a mezőgazdasági termelés fokozása. „Mindezek a tartományok elsősorban mezőgazdaságiak, és csakis termésfeleslegükkel tudnak kereskedni." Jobban aggasztja a mezőgazdaság stagnálása, mint a bányászat hanyatlása: „ezért csökkent a kereskedelem az indián falvakban, úgy hogy míg ezelőtt ebben az Intendatúrában több mint 160 000 pesonyi árut adtak el évenként, és mindez a háborúk okozta magas árak mellett, addig a jelenlegi fogyasztás alig üti meg a 70 000 pesót, akkor, amikor az európai kereskedelem hihetetlenül felvirágzott és az árak nagymértékben lecsökkentek."4 1 Canete óriási érdeme, hogy a potosi ezüsthegemónia hanyatlását agrárösszefüggéseibe beleállítva ábrázolja. A bányászattörténet, elsősorban Modesto Bargallo alapvető műve42 és általában a gazdaságtörténet nem követte a mezőgazdaság és ipar (bányászat) kölcsönhatásainak finom elemzésére sugalló eljárását. Ezen az úton tovább lehet eljutni, mint a R. Romano által felújított neofiziokratizmus.43 Canete a spanyol korona érdekeiből kiindulva veszi észre a különböző gazdasági pólusok közti forgalom jelentőségét. Szerinte fő cél „támogatni a belső kereskedelmet az egyes tartományok között, amely alapja az országon kívüli kereskedelemnek és fő forrása az állam jólétének". Ez a formula közel áll a munkamegosztáson alapuló belső piac fogalmához, amely a latin-amerikai felvilágosodás irodalmában a „gazdaság diverzifikációja" programjával kapott polgárjogot. 37 Fomento ultramarino e mercantilismo: a Companhia Gérai do Gráo-Pará e Maranhào (1755 — 1778). Revista de História, 66, 1966. 426. 1. 3e Összefoglalást ad Jean Sarrailh : L'Espagne éclairée de la seconde moitié du XVIIIe siècle. Paris 1964. (2. kiad.) 543—571. 1. 39 Guia histórica 514. 1. 40 Uo. 157 — 158. 1. 41 Uo. 521. 1. 42 La mineria y metalurgia en la America espanola durante la época colonial. Mexico—Buenos Aires. 1953. 43 Una economia colonial: Chile en el siglo XVIII. Buenos Aires. 1965. 53 — 57. 1.
