Századok – 1968
Tanulmányok - Wittmann Tibor: Bolívia. Egy dél-amerikai államalakulás gazdasági-társadalmi háttere. 897
BOLIVIA 901 gyományos bolíviai történetírói álláspont szerint, amelyet Gabriel Moreno és Alcides Arguedas fogalmazott meg, a bolíviai államiság a chuquisacai (suerei) „doktoroknak", jogászoknak köszönhető.22 A másik irányzat szerint Sucre teremtette meg Bolíviát, amikor törekvései arra irányultak, hogy Felső-Perut különválassza Alsó-Perutól (a mai Peru), nehogy ezek az országok egyesítve veszedelmet jelenthessenek saját hazájára, Columbiára.23 Sajnálatos, hogy a bolíviai állam magját alkotó Potosinak és környékének uralkodó osztályát, a bányavállalkozó azoguerolcat még eddig senki sem tette elemzés tárgyává a bolíviai állam létrejöttének folyamatában. Magának a legendás ezüstvárosnak, a Villa Imperialnak története a függetlenségi harcok alatt alig ismeretes, jóformán csak annyit tudunk, hogy a város megtartása a spanyolok számára gazdasági okok, a pénzverőház, a Casa de Moneda és a bank miatt kulcskérdés volt, és az 1822 januárjában kirobbant köztársasági felkelést gyorsan elnyomták.24 Az ide érkező spanyol brigadéros gyorsan rátette kezét a bankra (Banco San Carlos), amely újabb kényszerkölcsönt adott a hadseregnek.25 A potosi bank „tartozás" rovataiba való betekintés meggyőzően tárja elénk az azoguero vállalkozók nagymérvű eladósodását a függetlenségi háború küszöbén.2 6 E körülmény, melynek gyökerei a korábbi évtizedekbe nyúlnak vissza és összefüggésben vannak a világhírű potosi ezüsthegy, a Cerro Rico kimerülésével, a bányászat hanyatlásával, szükségszerűen kellett, hogy befolyásolja az uralkodó réteg politikai magatartását. Fontos kiemelni, hogy az eladósodás úgy következett be, hogy az állami bevételek nem csökkentek. Ezt tanúsítják az 1791 —1805-ös évek adatai.27 A kincstár tehát anélkül, hogy javítani tudta volna az azoguerok helyzetét, fenntartotta a regáliákból származó hasznának színvonalát, ami nem éppen a spanyol uralom melletti álláspontra hangolta a bányaurakat. A XVIII. század második felének egyik legnagyobb fordulata Buenos Aires kereskedelmi primátusának kialakulása, Lima fölé való kerekedése volt. A potosi azoguerók nagy hasznot húztak a Rio de la Plata (Buenos Aires-i) Alkirálysághoz való csatolásból és annak forgalmából, ahonnan óriási higanyszállítmányok érkeztek számukra.28 G. Tjarks szavaival a platai kereskedelem 22 A. Arguedas: La fundación de la República. Obras complétas. Tomo II. Mexico. 1959. 26 — 32. 1. Mind az ő, mind a bolíviai klasszikusnak számító O. Moreno nézeteire összefoglalást ad Valentin Abecia Balvidieso: Historiográfia boliviana. La Paz. 1965. 23 Többek között legújabban Rigoberto Paredes: La Fundación de Bolivia y Otros Ensayos Históricos. La Paz. 1964. 35. 1. Ugyanígy a renegát marxista Tristán Maroj (valódi nevén Gustavo Adolfo Navarro): Ensayos y Crítica. Revoluciones Bolivianas, Guerras Internacionales y Escritores. La Paz 1961. 24 Enrique Vidaurre: Potosi cuartel general de los guerros de la independencia. La Paz. 1952. Felszínes, krónikás hangvétel. 26 Archivo de la Casa de Moneda de Potosi Banco San Carlos, 344. Libro de Fondos 1822-ből, 2. 1. 26 Az 1809-es számadási könyv 90—237. lapja az 1791-től tartozó adósokat sorolja fel, átlagban 1000—2000 pesóig terjedő összegekkel. Arch. Casa de Moneda, Real Banco de San Carlos. 324. 1. 27 Arch. Casa de Moneda. Cajas Reaies 875. Libro de informes a la Intendencia. 88.1. 28 Vö. Ricardo Levene : Investigaciones acerca de la história económica del Virreinato del Plata. I. Buenos Aires. 1952. (2. kiad.). Rudolfo Puiggros: História económica del Rio de la Plata. Buenos Aires. 1948. Marxista munka Manfred Kossok: El Virreinato del Rio de la Plata. Buenos Aires. 1959. A kereskedelmi utak változásaira Vicens Vives (szerk.): História social y económica de Espana y América. IV. vol. 1. Barcelona. 1958.
