Századok – 1968
Tanulmányok - Wittmann Tibor: Bolívia. Egy dél-amerikai államalakulás gazdasági-társadalmi háttere. 897
902 WITT-MAN TIBOR csakhamar „Potosi vazallusává" vált.2 9 Érezhetővé lettek a potosi azoguerók és a Buenos Aires-i kereskedők közti gazdasági természetű ellentétek, amik a függetlenségi háború alatt politikai élt kaptak a saját céljukat követő és sikertelen spanyolellenes bolíviai hadjáratokat folytató argentin „portenokkal" szemben. Ha a legendás potosi ezüst nem is tudta többé kontinentális és világszinten meghatározni az Európa és Amerika közti gazdasági kapcsolatokat, mint a XVI —XVII. században, de a XVIII. század végén a bányászat még elég jelentős volt hanyatlásában is ahhoz, hogy a bolíviai gazdasági „autonomizmus" bázisaként az új államiság gazdasági magjává váljék. Ennek utólagos bizonyítéka, hogy az új állam gazdasági és politikai súlypontja a déli tartományok voltak Potosival és Sucrével a középpontban. Csak az 1898-as „föderalista forradalom" helyezte a súlypontot északra és ekkor vált az ország fővárosává La Paz. Ez egybeesik az „ón korszakának" kezdetével.30 * Potosi „ezüst korszakának" gazdasági rajzával még adós a történettudomány. A világ legnépesebb városai közé tartozó Potosi XVI -XVII. századi gazdasági életének számadatai csak főbb vonásokban ismeretesek. Alvaro Jara bányászattörténeti kutatásai némi új eredményt szolgáltatnak az amerikai nemesfémimport adatait először feltáró Hamilton tanulmányaihoz képest. Ezekből kitűnik, hogy az amalgámozás révén a peruinemesfémtermés az 1570-es évek végén hirtelen megnövekszik, az 1571 — 75-ös 1761098 590 maravediről 1576 1580 között 8 110 998 288-ra emelkedik.31 Ettől kezdve Potosi hegemón szerepet kapott a világ nemesfém-kereskedelmében, és ez a sajátos monokultúra átalakította a perui — bolíviai magas-fennsík gazdasági életét. A rendkívül széles területre kiterjesztett indián kényszermunka a mezőgazdaság fejlődését deformálta, a potosi bányavidék élelmiszerrel való ellátása a paraguayi jezsuita telepekre, a reduccionokra hárult. A higanyellátás a perui Huancavelica bányából történt, míg a szállításhoz szükséges öszvérek az argentíni pampákról kerültek ki. Ha mindehhez hozzávesszük a kalandorok özönlését az Altiplano felé és a máig is ellenőrizhetetlen csempészetet, könnyen érthetővé válik Potosi gazdasági kulcshelyzete, amelyet a spanyol kereskedelmi monopóliumok rendszere, főleg a kikötőül szolgáló Lima előjogai biztosítottak a XVIII. század második feléig. A Cerro Rico termése 1545 és 1834 között évi átlagban 13 485 174 peso volt.32 29 El Consulado de Buenos Aires y sus proyeeeiones en la história del Rio de la Plata. I. Buenos Aires, é. n. 432. 1. 30 Vö. többek között Miguel Bonifaz érdekes összefoglalását: Bolivia, frustración y destino. Sucre. 1965. Enrique Finot: Nueva História de Bolivia. Ensayo de Interpretáción Sociológica. La Paz. 1964. (3. kiad.) 336 — 345. 1. 31 A. Jara: Très ensavos sobre economia minera hispanoamericana. Santiago de Chile. 1966. 101 — 118. 1. ' 32 Vö. Sergio Bagú: Estructura social de la colonia. Buenos Aires. 1952. 84 — 85. 1. Canto Bojas : El Cerro Rico de Potosi. II. Congreso Internacional de História de América. III. Buenos Aires. 1938. 156. 1. Összefoglalóan Luis Pefialoza i. műve 1. köt. Szempontok a bányamonokultúrákhoz. С. Furtado : Développement et stagnation en Amérique Latine Annales, 1966. No. 1. jan.-févr. 16. 1. Egy peso mintegy 8 marco ezüstöt tartalmaz (1728-as devalváció óta). 1 marco = 8 onza = 230 gramm. Vö. Bicardo Levene: Investigaciones, I. 175. 1. A potosi pénz történetére és elterjedésére Humberto F. Burzio: La ceca de la villa imperial de Potosi y la moneda colonial. Buenos Aires 1945. (A bolíviai állam létrejötte utáni és az 1772-es rendeletnek megfelelő pénznemeket vertek Potosiban, 189. 1.)
