Századok – 1968
Tanulmányok - Wittmann Tibor: Bolívia. Egy dél-amerikai államalakulás gazdasági-társadalmi háttere. 897
900 WITT-MAN TIBOR Noha a legkevésbé kívánjuk romantikus vonásokkal ábrázolni a spanyol uralom utolsó évtizedeinek gazdaságát Felső-Peruban, a mai Bolívia tartományaiban, egy Latin-Amerika-szerte kiemelkedő legendás eseményhez, a kontinens egyik legnagyobb indián felkeléséhez, az 1780-as Túpae Amarú felkeléshez nyúlunk vissza, amely a társadalmi folyamatok fontos állomásának tekintendő. Ennek egyik ága, a Túpae Katari-felkelés az ezüstbányászat központjából, Potosi vidékéről indult ki.1 6 Az indián kényszermunka, a mita, az adók elleni tiltakozás a spanyol uralom felszámolásáért folyó hatalmas tömegharccá szélesedett, amelyben az elnyomott indiánok az inka múlt nagyságának emlékeit idézve mértek vereséget a gyarmati hadseregre. Ámde a spanyolok, a „chapetonok" könnyen maguk mellé tudták felzárkóztatni a kreol birtokos osztályt, amely megrettent a gyarmati társadalom rendszere elleni népi támadástól. A gyarmati korszakban a spanyolellenes felkelések fő tényezői az indiá- i nok voltak. Nem nehéz ezt megérteni, ha figyelembe vesszük Luis S. Crespo ' becslését, amely szerint 250 esztendő alatt Potosi ezüstbányáiban 8 millió I indián munkás „mitayo" pusztult el.17 Éppen a Túpae Amarú felkelés spanyo- I lok és kreolok által történő kegyetlen vérbefojtása teszi érthetővé, hogy az j 1810 — 1825-ös függetlenségi harcokban az indián lakosság a perui alkirály- i ság területén tartózkodó volt, amikor a kreol kizsákmányolóikkal való spanyol- j ellenes összefogás napirendre került. Ha nem is igaz, hogy Bolívia felszaba- i dítása egy vékony elit műve volt,18 az sem kerülheti el a történész figyelmét, hogy az indián tömegek nem érezték magukat érdekeltnek a háborúban, A. Valencia Vega szavaival „távol érezték magukat a forradalomtól".1 9 Ezért j a tömegeknek a függetlenségi háborúban játszott szerepe bolíviai és perui j viszonylatban árnyaltabb elemzést kíván, mint amilyet a kérdésről Manfred ! Kossoktól általánosságban kapunk.20 Ugyanakkor, amikor a bolíviai geril- ; Iák „repúbliquetái" számára az indiánok segítséget nyújtottak, másutt a | spanyolok melletti felkelésükről tudunk, és a felszabadító hadsereg vezére, Sucre maga is nem egy ízben panaszkodik a lakosság ellenséges érzületéről.21 A tömegek magatartásában megnyilvánuló ellentmondásosság megkönnyítette azoknak a szubjektivista nézeteknek az elburjánzását, amelyek egyes személyekben vagy csoportokban látják a bolíviai állam megteremtőit. Árnade az argentin csapatokkal szemben meglevő ellenérzésben és egyes ki- , rálypártiak, főként Olaneta machinációiban látja a különválás fő okait. A ha-16 Alipio Valencia Vega: Julipán Tupaj Katari caudillo de la liberación india. Ensayo de interpretáción. Buenos Aires. I960. 104 1. Vö. még Augusto Ouzmán: Tupaj Katari. México, 1944. Daniel Válcárcel: La rebelión de Túpae Amaru. México. 1947. fíoleslav Lewin : La rebelión de Túpao Amaru y los origines de la emancipáción americana. Buenos Aires ó. n. Potosival nem sokat foglalkozik, 595. 1. 17 Abelardo Vülalpando: El probléma del indio y la reforma agraria. Potosi-Bolivia. 1960. 17. 1. A. Valencia Vega: El indio, perpetuo „mitayo" de las minas. La Paz. 1956. 18 Gonzalo Romero : Reflexiones para una interpretáción de la história de Bolivia. Buenos Aires. 1960. 32. 1. 19 Las ideas Politicas en la Revolución de la Independencia. „Khana" 1957 — 1958. Az idézet tőle: Geopolitica en Bolivia. La Paz 1965. 206. 1. Ugyanígy foglal állást Arnade: The Emergence, 50. 1. 20 El contenido de clase de las guerras de Emancipáción Latinoamericanas durante los anos 1810 — 1820. Revista Universidad. Potosi. 1965. Nos. 46—47—48. 21 Vicente Lecuna: Documentos referentes a la creación de Bolivia. Caracas. 1924. Tom. I. 26., 112. stb. 1.
