Századok – 1968

Tanulmányok - Wittmann Tibor: Bolívia. Egy dél-amerikai államalakulás gazdasági-társadalmi háttere. 897

BOLIVIA 899 révén jelentős haszon forrásává váltak. Az ilyen természetű tőkefelhalmozás bizonyos pontján a rabszolga munkaerő nem volt többé kívánatos, átadta helyét a tőkés, vagy a részben tőkés, részben feudális munkaviszonyoknak. Amikor ez megtörtént, a latin-amerikai liberalizmus, amelyből minden protekcionista vonás eltűnt, a XIX. század végén az elmaradt országok gazdaságát kiszolgáltatta az európai és észak-amerikai imperializmusnak. | Mindez érthetővé teszi, hogy sok országban szükségképpen több eleme megvolt a tőkés termelési viszonyoknak a felszabadulás előtt, mint az azt követő évtizedekben. Ezt jól lehet statisztikailag is érzékeltetni Bolívia esetében, melynek a XIX. század közepére összeszűkült gazdaságáról J. Maria Dalence kiváló statisztikája részletesen tudósít.11

Ebben az időben az indián közösségi földek kisajátítása a földbirtokos oligarchia pozícióit nagy mértékben megerősítette, a „caudillismo" legreakciósabb kormánvzati módszerei virágkora -j kat élték.12 Azt lehetne mondani, hogy Bolívia példája nem tipikus, minthogy I a XVI. századtól világjelentőségre emelkedett ezüsttermelés ekkor befejező-I dő válsága magyarázatot ad a gazdasági stagnálás legtöbb jelenségére. Ezzel már J. Maria Dalence sem értett egyet, minthogy még a XIX. század köze-I pén is a kivitel legfőbb tétele az ezüst volt, és a nemesfém egy egészséges ipari ' és agrár termelési szerkezet vérkeringésében csodákat tudott volna tenni I az árutermelés, belső piac élénkítésével. Másrészt a Potosi fősége alatt virágzó ; ezüstbányászat a monokultúra egy nemének fogható fel, és a spanyol piac kötöttségeiből a tőkés világpiac felé vezető átmenet törvényszerűségei ugyanúgy érvényesek rá, mint a cukorra, kakaóra, gyapotra stb. A bolíviai példa kivételességének a látszata elsősorban abból fakad, hogy a magas andoki ország története, főleg gazdaságtörténete még a latinamerikai történetírás számára is nagyrészt ismeretlen terület, és az északamerikai L. Hanke, Ch. Arnade és a francia M. Helmer kísérletei sem tudtak lényegesen tovább jutni a kérdések felvetésénél.13

Arnade a bolíviai állam létrejöttéről szóló tanulmányában nem érint gazdasági kérdéseket. A bolíviai fejlődés kivételességének gondolata szétáradt a köztudatba, a publicisztikát is uralja.1

4

Nem kevéssé befolyásolja e romantikus képzeleteket a bolíviai természet sokszínűsége, a 7 klimatikus zóna, a 3 földrajzi-történeti táj (Altiplano, a középső völgyek és a keleti tropikus terület), az igéző inka múlt és az utolsó évtizedekben végbement folyamatok, elsősorban az 1952-es antiimperialista forradalom.1

5 11

Bosquejo estadístico de Bolivia. Chuquisaca. 1851. Vö. Bafael G. Bosquellas: Breve História de la Estadistiea Naeional, Revista de Estudios Juridicos, Politicos y Sociales. Universidad de San Francisco Xavier de Chuquisaca. 1940. N. 2. 12

Jorge Ovando: Sobre el probléma naeional y colonial de Bolivia. Cochabamba. 1961. (A nemzetiségi kérdés agrár aspektusból való marxista igényű elemzése) 221 — 271. 1. Alipio Valencia Vega: El indio en la independencia. La Paz. 1961. 129. 1. Luis Penaloza: História enomócia de Bolivia. I. La Paz. 1946. 241. 1. 13 Lewis Hanke : The Imperieal City of Potosi. An Unwritten Chapter in the History of Spanisch America. The Hague. 1956. Charles Arnade: The Emergence of the Republic of Bolivia. Univ. of Florida. 1957. Marie Helmer: Potosi à la fin du XVIIIe siècle (1776 — 1797). Journal de la Société des Américanistes, XL. 1951. Vö. még Harold Osborne : Bolivie. A Land Divided. 3. kiad. London. 1964. 14

„Bolívia mindenesetre érdekes ország, amely nem felel meg a szokásos latinamerikai példáknak." Die Presse, 1967. ápr. 18. számában megjelent cikkben. 16

Haladó álláspontról nyúl e kérdésekhez publicisztikai szinten Carleton Beals : América Latina Mundo en Revolución. Buenos Aires. 1964. (Angolul 1963-ban.) 161 —191.1.