Századok – 1968
Tanulmányok - Wittmann Tibor: Bolívia. Egy dél-amerikai államalakulás gazdasági-társadalmi háttere. 897
898 WITT-MAN TIBOR Venezuelában „enfeudamiento"-ról, a nagybirtok feudalizálódásáról beszél a venezuelai agrártörténet.6 A mi kérdésünk körébe vágó perui-bolíviai gyarmati társadalom legfőbb gazdasági alapja az indián bánya-kényszermunka, a mita volt, amit sem tisztán rabszolga, sem feudális jobbágyi viszonynak nem lehet minősíteni.7 A XIX. században megerősödő nagybirtok, mely a közösségi földek rovására terjeszkedett, valamint a bérmunka leplébe öltöző pecmaje sajátos prekapitalista társadalmat állítanak elénk, amelyben az árutermelés nem szőtte át a gazdaságot. A legtöbb országban a felszabadu- | lás a feudális vagy félfeudális formáció kibontakozását segítette elő, és nem | a „feudalizmus felszámolásának" klasszikus, a polgári forradalmakra jellemző esete áll fenn. Innen a meglehetős nagy terminológiai zavar és pontat- ] lanság, amikor a függetlenségi háborúknak polgári forradalomként való ábrázolásáról van szó.8 A bizonytalanságok talaja az a körülmény, hogy a függetlenségi mozgalom vezető rétege a nagybirtokos kreolok és a nagybirtokos érdekekhez közel álló kereskedők voltak. Sem a kereskedő tőkések, sem a gyarmati értelmiség ellenzéki állásponton levő része nem tekinthető nyugat-európai értelemben vett burzsoáziának, ugyanakkor a világpiaccal összeköttetésben levő, a nyugati burzsoázia gazdasági céljait kiszolgáló nagybirtokosok és bánya- : tulajdonosok sem hasonlíthatók az árutermelő kelet-európai nemesekhez, akik a függetlenségi és forradalmi események élvonalába kerültek.9 Innen van az, hogy egyes marxisták a függetlenségi háborút nem önmagában, hanem egy általános polgári forradalmi folyamat részeként tekintik polgári forradalomnak, és ugyanakkor erőfeszítések történnek, hogy a reakciós latin-amerikai | történetírókkal szemben a felszabadító harcok egyes vezetőit a maguk viszony- j lagos progresszivitásában mutassák be.1 0 Még csak most indultak meg azok a kutatások, amelyek a függetlenség gazdasági-társadalmi feltételeire és annak tisztázására irányulnak: hogy i mennyire volt meg egy, legalább távlataiban burzsoá jellegű átalakulás számára nélkülözhetetlen tőkés minimum. A felszabadulást követő időszak jól mutatja e polgári átalakulás ellentmondásosságát. Amint ezt a kevésbé fejlett területek példáján könnyen ki lehet mutatni: a) a felszabadulás a spanyol kereskedelmi monopóliumok béklyóiból a tőkés piac, főleg az angol tőke igájában vezette Latin-Amerika legtöbb országát, ami a monokultúrák konzerválását és a hazai ipar versenyképtelenségét vonta maga után. b) Megerősítette a kreol latifundiumok és ültetvények helyzetét, minthogy a világpiacra termelő monokultúrák a kereskedelmi „liberalizmus" 6 Federico Brito Figueroa: La estructura económica de Venezuela colonial. Caracas. 1963. 352-363., 362 — 363., 400. 1. 7Vö. Demetrio Ramos Perez: História de la colonización espanola en America. Madrid. 1947. 319 — 332. 1. (A mita különböző válfajai). Bolíviára Subieta Sagarnaga: La mita. 1917. 8 Az idevágó újabb irodalomra vö. ismertetésünket: A spanyol gyarmatok függetlenségi háborújának jellege az újabb történeti irodalomban. Világtörténet, 16. köt. (1968). 9 Vö. Perura Destua P. Carlos : Sobre la burguesia peruana en el siglo XVIII. Mercuric Peruano. Lima. 1963. 487 — 490. 1. 10 Vö. Voproszi Isztorii, 1956. 11. sz. 62 — 71. 1. és Alperovics S. Bolivárról írt életrajza. A polgári forradalmi folyamat koncepciója Fostertől származik (Az amerikai földrész rövid politikai története. Bpest, 1952.), őt követik M. Kossok, П. Ramirez Necochea és mások.
