Századok – 1968
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV–XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. 863
A NEMZETKÖZI KERESKEDELMI UTVONALAK ÁTHELYEZŐDÉSE 879 alatt elsöpörje a fonó- és szövőipart Indiában, s a távol-keleti gyarmatokat az angol textilgyártás hatalmas fogyasztópiacává változtassa ( Wadsworth, Sandberg ). Mindez azonban már az ipari forradalom korszakának fejleménye. Távol-Kelet viszonylatában tehát az amerikai gyarmatokhoz képest száz-százötven évvel később indult csak meg a nemzetközi kereskedelem világpiaci jellegű átformálódása. / 7. A modem világgazdaság kialakulásának első idősz akában még nem a tengerentúli gyarmatok, hanem éppen Közép-Kelet-E urópa országai k apcsoló dtak, modern világpiaci értelemben, a bontakozó jíj_tipusú nemzetközi keresked elem szálaival a nyugat-európai gazd asághoz : tömegfogyasztást szolgáló élelmiszerek exportjával és tömegfogyasztást szolgáló iparcikkek behozatalával. így hangzott fentebbi második megállapításunk, amelyet móst hadd szemléltessünk Lengyelország és Magyarország példáján valamelyest közelebbről. [ Lengyelország (és Litvánia) három fontos tömegáru exportjával töltött be jelentős szerepet a XVI. századi Nyugat-Európa ellátásában: gabona(rozs-), marha- (ökör-) és prémkxvitelével. Eltekintve most egyéb exporttermékeitől hamuzsír, kender stb.), főként az említett cikkek képviselték akkoriban Lengyelországot a kibontakozó új típusú nemzetközi kereskedelem európai rendszerében. Ez a három árufajta a XVI. század közepén az ország nyugatra irányuló kivitelének csaknem 90%-át adta. Míg a marha- és prémexport szárazföldi úton folyt, a gabonakivitel a tengeren, túlnyomórészt Gdanskon keresztül bonyolódott le. Lengyelország tengeri kivitelén belül a gabona — az 1565 — 85 évek átlagában — 66%-kal részesedett (Rybarski, Samsonowicz, Mqczak). {Magyarország nyugati irán yú kivitelét illetően még egyszerűbb a képlet : hazánk a XVI. század közepén, eltekintve &jiyersréztől. nyugat felé lényegében csak egy fontos kiviteli tömegáruval rendelkezett (amely egyébként azonos volt Lengyelország egyik exportcikkével): marhát (ökröt) exportált jelentős mennyiségben. Ez az egy árufajta azonban, a Magyarország nyugat felé irányuló külkereskedelmének (a rézkivitel nélkül) közel 5/6-át magukban foglaló 1542 évi harmincadnaplók szerint, az ezekben regisztrált kivitelnek szintén majdnem 90%-át nyújtotta (Ember).9 Nagyon hasonló a kép akkor is, ha a behozatalra tekintünk. .Lengyelország egész nyugatról való bghozatalában a XVI. század közepén a posztó 60%-kál volt képviselve, tengeri úton lebonyolított importjában pedig, az 1565—85 évek átlagában, 48%-kal. Magyarország nyugatról való behozatalában (az említett megszorítással) 1542-ben a kötött-szövött áruk 68%-kal, ezen belül a posztó 40%-kal, a vászon 12 %-kal, ruhaneműek 15%-kal szerepeltek.1 0 Hogyan alakult ilyen körülmények között Lengyelország és Magyarország kereskedelmi mérlege a XVI. század közepén Nyugat-Európa viszonylatában ? 9 Az egész élőállat-export több mint 93%-ot, ezen belül a marhakivitel 87 —88%-о к tett ki. A bor és a bőrök mintegy 2 —2%-kal részesedtek. Gabonaexportnak szinte egyáltalán nincs nyoma. 10 Fontosabb behozatali tételek még a vas- és fémáruk, valamint a norimbergi ée szatócsáruk mintegy 10— 10%-kal. A bors-behozatal 3,5%-ot tett ki. 2*
