Századok – 1968
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV–XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. 863
880 PACH ZSIGMOND PÁL Lengyelországot illetően a tengeri úton közvetített külkereskedelemre vonatkozó, csaknem egy évszázadot felölelő becses vizsgálódások eredményei . állnak rendelkezésünkre (Mqczak). Ha az ezekből adódó fő arányok a szárazföldi útvonalakon folyt forgalom tekintetbe vételével bizonyára módosulnak is, — annyi kétségtelen, hogy a balti kikötőkön, főleg Gdanskon át, bonyolódott le a nyugati irányú lengyel külkereskedelem igen jelentős hányada; így a baltitengeri forgalom a kereskedelmi mérleget Nyugat-Európa viszonylatában alapvetően meghatározta.1 1 A XVI. század folyamán a balti kikötők exportjának összértéke jóval nagyobb volt, mint nyugatról származó importja: a nagyarányú gabonakivitel lényegileg folyamatosan biztosította az aktív kereskedelmi mérleget. Az 1565—85 évek átlagában a lengyel tengeri kivitel mintegy 1 158 000 tallért tett ki, a behozatal viszont 400 000 tallért, vagyis az exportnak csak 34%-át; így a kiviteli többlet — a behozatali és kiviteli kikötők árkülönbözetét leszámítva — 52%-ra rúgott. Magyarországra vonatkozóan az 1542 évi harmincadnaplók statisztikai feldolgozására támaszkodhatunk (Ember). Eszerint a — fentebbi korlátozásokkal értelmezett — nyugati áruforgalmon belül az export mintegy 323 000, a behozatal 141 000 aranyforintra ment; vagyis a kivitelnek csak 43 —44%-át tette ki: a kereskedelmi mérleg nyugat felé ugyancsak erősen aktív volt.1 2 Hogyan állott elő a XVI. század közepére-második felére a nyugati irányú lengyel, ill. magyar külkereskedelmi forgalomnak az a képe, amelyet a fenti számadatok világítanak meg; hogyan viszony lik ez a helyzet az egy évszázaddal korábbi állapothoz? Lengyelország XV. századi kivitelére és behozatalára vonatkozóan menynyiségi arányokat is jelző kutatási eredmények nem ismeretesek előttünk. Az utóbbi egy-két évtized lengyel és szovjet kutatásaiból azonban kiderül, hogy a lengyel gabonakivitel Nyugat-Európa, kivált Németalföld felé már a német lovagrend ellen a század derekán vívott ún. tizenhároméves háború előtt is bizonyos szerepet játszott, főként rossz termésű, Ínséges esztendőkben (Lesznyikov). Amikor viszont Lengyelország e háború eredményeképpen ismét kijáratot nyert a Visztula torkolatához, ezt követően immár a Visztula valamennyi mellékfolyóján szállítottak, éspedig egyre növekvő mennyiségben, gabonát (és fát) Gdansk felé. Másrészt tudomásunk' van arról, hogy ugyancsak a XV. század folyamán változás következett be a lengyelországi behozatal 11 A balti kikötők közül Gdansk (Danzig) volt messze a legjelentősebb: a lengyel tengeri kivitel csaknem 80% -a innen indult; a többi Elbl^g (Elbing), Szczecin (Stettin), Ryga (Riga) és Królewiec (Königsberg) kikötőiből (Rybarski, Dorosenko, Jeannin). 12 Lengyel és cseh kutatók felteszik a kérdést: Lengyelország balti-tengeri kereskedelmi mérlegének jelentős kiviteli többlete milyen módon nyert kiegyenlítést ? A választ egyrészt abban találják meg, hogy Lengyelország, más balti-tengeri területekkel együtt, nyugatról pénzeszközöket vont magához: a holland kereskedők gyakran ballaszttal hajóikon érkeztek Danzigba, s készpénzért vásároltak gabonát. Másrészt arra utalnak, hogy a Nyugat-Európából kelet felé irányuló szárazföldi kereskedelemnek (főleg Leipzigen keresztül) volt egy olyan szála, amely kölcsönhatásban állt a baltikumi tengeri kereskedelemmel. Ez a szárazföldi forgalom, amely főleg távolkeleti fűszereket, valamint ipari luxuscikkeket közvetített kelet felé, a tengeri kereskedelem nyugati szempontból fennálló passzívumának egy részét kiegyenlítette (Bogucka, Hroch). — A magyar kutatás a kérdéssel még nem nézett szembe, — ehelyett, az 1542 évi harmincadnaplók statisztikai feldolgozásából kibontakozó képpel szemben, a magyar külkereskedelemnek a dél-német tőkétől való függőségét hangsúlyozta.
