Századok – 1968
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV–XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. 863
878 PACH ZSIGMOND PÁL Ha az amerikai g yarmatok viszonylatában-a ncinzc tközj jbrgal mi kapcsolatok ..modern irányú" Jordulata csak a XVII. század knzepót.ől fogva bontakozottTo7akkor a t/ij^J-fv/pii ijíjgynatrih rplnninjában hasonló ir ányú változás még ekko rtájt ^e m indult meg. Itt részben továbbra is a gyarmatosítás első időszakának módszerei érvényesültek, részben az amerikai relációtól eltérő jellegű változások következtek be. Ami a Kelet-Indiából származó behozatalt illeti, ennek fő tárgyát, miként a portugálok idején, úgy a holland rezsim első félszázada alatt is a hagyományos fűszÉíÜyták képezték. Az új gyarmati terményfélék közül csak a XVIII. század elejétől kezdve jelent meg Jáva ültetvényeinek árujaként a kávé, és csak a XVIII. század közepére ért el, a teával együtt, jelentős részesedést a Holland Kelet-indiai Társaság behozatalában (Glamann). A távol-keleti gyarmatokra irányuló expor tnak pedig iparcikk-piaci szempontból továbbra is alig volt j elentősége. A hollandok kelet-indiai árukivitele — főleg fegyverek, fémek, vászon, norimbergi áruk — szintén eltörpült a kivitt nemesfém és vertpénz mennyisége mellett, amellyel import-áruikat, persze busás hasznot biztosító árakon, megvásárolták. Mi több: a XVIT. században az Angol Kelet-indiai Társaság is túlnyomórészt nemesfémet exportált, fűszer- és festékbehozatalának ellentételeként.7 Szemléletesen mutatkozik meg az amerikai relációtól valóeltérés amodern típusú nemzetközi kereskedelem akkori legfőbb iparcikkével: a textilárukkal kapcsolatban. Míg az amerikai gyarmatok felé a XVII. század második felében s a XVIII. század folyamán egyre inkább megnőtt a nyugat-európai textíliák, főleg az angol posztó kivitele — az angol gyapjúáruk exportja a XVII. században megháromszorozódott, a XVIII. században ismét megkétszereződött, s ebben már az amerikai gyarmatok számottevően részesedtek —, addig a Távol-Keletre ezidőben még szinte egyáltalán nem törtek be az európai textilipar termékei. Sőt, jó ideig éppen ellenkező irányú árumozgásnak vagyunk még tanúi. Már a portugáloknál megfigyelhettük, hogy indiai^japotsy.nn eteket közvetítettek, fűszerszállítmányaik ellenében, az indonéziai__sziggtekre. Ez a gyakorlat azután, amikor a hollandok és az angolok léptek a portugálok örökébe, úgy bővült ki, hogy most már Nyugat-Európába is növekvő mennyiségben importáltak különféle textilárukat, főleg nyomott indiai gyapotszöveteket (ççblicoes).8 Az indjai gyapotáruk olcsóságukkal és tetszetős színeikkel-mintáikkal csakhamar szélgs^iiacot, hódítottak maguknak, főleg a kevésbé tehetős rétegeknél, Angliában, Franciaországban s másutt is, — mindazoknak a behozatali tilalmaknak és egyéb gátló rendelkezéseknek ellenére, amelyeket éppen a gyapjúipar érdekében bocsátottak ki. Közben pedig a gvapotfekjolgozás ApaijábanJs meghonosodott, hogy azután a XVIII. század 70-es éveitől kezdve, most már gépek alkalmazásával, hatalmas lendületet vegyen, néhány évtized leforgása 7 Az Angol Kelet-indiai Társaság exportjának több mint 3 /4 részét nemesfém tette ki, és alig l /4 -ét árukivitel még a XVIII. század elején is; a Holland Kelet-indiai Társaság kifelé menő szállítmányaiban pedig az áru-hányad még alacsonyabb volt (Lipson, Glamann). 8 A holland behozatalon belül a textiláruk részesedése a XVII. század második felében 36%-ra (1668 — 70), majd közel 55%-ra (1698—1700) ugrott — a század első felének 14—16%-ával szemben. Az Angol Kelet-Indiai Társaság behozataláról (pontosabban: a behozatal Angliában fogyasztásra került részéről) 1621-ben úgy vélekedtek, hogy az hozzávetőleg egyenlő (Уз-os) arányban oszlott meg bors, egyéb fűszerek és indigó között. 1677-ben viszont a bors és a festékanyagok részesedósét már csupán mintegy 10%-ra, a gyapotszövetekét viszont 66%-ra becsülték (Glamann, Lipson). * i
