Századok – 1968
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV–XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. 863
A NEMZETKÖZI KERESKEDELMI UTVONALAK ÁTHELYEZŐDÉSE 877 •portugál-amerikai gyarmatokon, — de csak a század utolsó évtizedében kezdte meg nemzetközi kereskedelmi pályafutását: Brazília ültetvényeiró'l, amelyeket néger rabszolgákkal műveltettek. A XVII. század elsó' felében brazíliai szállítmányok fedezték az ekkoriban növekedésnek indult európai cukorfogyasztás túlnyomó részét. Ez idő tájt a spanyol-karibi térség telepein még jóval kevesebb cukrot termeltek; azok az angol és francia gyarmatok pedig, amelyek a XVII. század első évtizedeiben létesültek az Antillák szigetein, főleg dohány- (emelé^ lett gyapot- és indigó-) termesztéssel kezdték, nagyrészt kisüzemi farmergazdaságok keretei között. Ám a nyugat-indiai dohánynak hamarosan konkurrense támadt Virginia, az első észak-amerikai „ToSacco Colony" produkciójában, ami — tekintettel arra, hogy a dohány csak ekkoriban kezdett Európában szélesebb piaci keresletre találni — az 1630-as évek végén jelentős mértékű túltermelésre vezetett. Ezt a helyzetet használták ki a — brazíliai viszonyokat is jól ismerő — holland kereskedők az 1640-es évektől kezdve: „jöttek és megtanították cukornád-termesztés jel' az Antillá k _ angol és franci a tel epeseit (Rich, Masefield). | S a/X VII. század derekán nébánv évtized alatt lejátszódott a „fordulat:. ^ xvM egyes szigeEeE telepesei egy generáció során dohánytermesztőből cukornád-ültet- ájj/k^j vényessé váltak, a dohány átadta a h elyét a cukornak, a f arm ergazdaság a rabszolgatartó ültetycnyes gazdálkodásnak: kialakulták az Antillák tipikus ,,c,ukorgyarmatai" (Jamaica, Barbados,"Martinique stb.), amelyek megsokszorozták az Európa felé irányuló cukorkivitelt, — egyben rohamosan bővülő behozatali igényt támasztottak r abszolga-m unkaerő, valamint posztó és egyéb i parc ikkek iránt. Sőt a nyugat-indiai kisebb angol gyarmatokon haladt előre a cukormonokultúrás specializáció először olyan fokig, hogy tekintélyes élelmiszer- (gabona-, hús-, hal-) import vált szükségessé: ezt részben Angliából, Írországból, részben az észak-amerikai brit gyarmatokról (New England, ill. ,,Bread Colonies") fedezték. Ezek az észak-amerikai gyarmatok pedig — amelyeknek ez időben még nemigen volt saját kiviteli termékük a transz-atlanti forgalom számára — az Antillákkal való kereskedelemből származó cukorbehozataluk egy részét maguk is tovább exportálták Európa felé — iparcikk-importjuk ellentételeként (Newton, Clapham). Ezt, a XVII. század közepétől fogva kiterebélyesedő, s egyben modern, munkamegosztásos jelleget ölteni kezdő transz-atlanti áruforgalmat Amerika és Európa, ill. Nyugat-Afrika között eleinte még főleg a holland kereskedők közvetítették. Utóbb, a cromwell i diszkriminációs törvényektől is támogatva — amelyek hatásosabb eszköznek bizonyultak a hollandokkal szemben az amerikai, mint az európai vizeken — , saját gyarmataikat illetően nagyrészt azjmgolokvgíték kezükbe. Nyugat-indiai telepeik a XVII. század végén már nagyfontosságú szerepet töltöttek be nemzetközi kereskedelmükben: Anglia egész behozatalában is, kivitelében is nagyobb arányban részesedtek, mint összes többi gyarmatai (Williams ). S az angol kereskedelmi flotta volumenének hatalmas felfutása az angol polgári forradalmat követő periódusban — az európai (atlanti) partmenti hajózás mellett — főleg az amerikai gyarmatokkal való kereskedelemre koncentrálódott. Egészében véve az Észak- és Dél-Amerikával folytatott kereskedelem — éppen, mert modern mozzanatai kerültek előtérbe -— olyan rohamosan terjeszkedett ki ez idő tájt, hogy az angol és francia hajózás tekintélyes növekedésére kerülhetett sor a holland hajózás abszolút mértékű visszaesése nélkül. Mindez azonban, hangsúlyozzuk, már a XVII. század közepét követő időszak fejleménye. % 2 Századok 1968/5—ß ' y '
