Századok – 1968
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV–XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. 863
872 PACH ZSIGMOND PÁL széről a század vége felé már bizonyos súllyal jelentkezett; hogy az amerikai gyarmatokra irányuló export 9/10-e már II. Fülöp idején nem-spanyol eredetű volt, s a hazai ipar kiviteli részesedése később tovább csökkent; stb. Mindez valóban fényt vet arra, hogy a portugálok—spanyolok gyarmati terjeszkedését az ipari áru termelés addig elért fejlődési foka nem alapozta meg. A szakirodalom idevágó megállapításait azonban ki kell egészítenünk egy másik — és a tárgyalt összefüggésben, a világpiac kialakulásának adott, kezdeti, XVI. századi fejlődési szakaszán még súlyosabban latba eső tény kiemelésével. Azzal ti., hogy a portugálok—spanyolok világtengeri expanzióját áru forgalmi tevékenységük fejlettségi színvonala sem alapozta meg, minthogy nem a nemzetközi forgalom új szükségleteihez igazodva, nem az európai gazdaság közfogyasztási termékeinek közvetítése útján indult meg ós haladt előre kereskedelmi terjeszkedésük. Miközben fűszert és nemesfémet árasztanak Európába, magát az anyaországukból és az a felé tömegárukat mozgató nemzetközi kereskedelmet nem ők tartják kézben. A XVI. század utolsó évtizedeiben Spanyolország már a holland kereskedelemre van utalva gabona- és fabehozatalban, holland és angol hajózásra gyapjú- és borkivitelben, posztóbehozatalban (Heaton, Parry). Az a körülmény, hogy a portugál—spanyol expanzió nem gazdaságuk belső fejlődésének, ill. az új típusú nemzetközi kereskedelembe való aktívbekapcsolódásuknak a talajából nőtt ki, egyben azt is meghatározta, hogy az indiai fűszerkereskedelemből származó busás hasznok, az amerikai ezüstflottáklrincsei nem válhattak az Ibér-félsziget országai gazdasá gnövekedésének, tőkés irányú kibontakozá sának tényezőivé, hanem elfecsérlődte k, ill. különböző utakon kifolytak az országból. Következésk^jíe^ij^ágtengenJieEeskedelemben semtudtak tényleges hegemóniát gyakoro lni és tartósan éle n maradni. mëg~Eëvésbe~â~vilàgpiac urává válni. Jellemző, hogy a távolkeleti fűszerkereskedelem a ,,Cape-route" feltárása ellenére rövidesen felújította hag yomán yos útvonalait is, s a velenceiek a XVI. század végéig még versenyben voltak a közvetlcntengcriTitat használó vetélytársaikkal (Lane, Braudel), — úgyhogy nem a portugálok, hanem csak a hollandok (s nyomukban az angolok) keletindiai előretörése döntö tte meg~ "u tObb Velence levantei fííszerkereskerleliTi ét,. A gyarmatok kifosztásából. a világtenger i fűszer- és nemesfémkereskedelemből szárniazó tőkefelhalmozás csak ott válhatott a gazdasági növekedés_ em elt y újévé. a tőkés átalakulás előrelendítő jévé, ahol becsatornázódott az árutermelés és munkamegosztás fejlődésén alapuló modern típusú nemzetközi kereskedelem által létrehozott tőkefelhalmozásba, és annak kibővítését, megsokszorozódását szolgálta. 5. Éppen itt rejlik a fő különbség egyfelől a portugál spanyol, másfelől a hollan d tengeri terjeszkedés-világkereskedelmi hegemónia között. A hollandok a XV. század második felétől egészen a XVI. század végéig lényegében csak az atlanti partmenti kereskedelemben vesznek részt, a Baltikumtól le egészen Gibraltárig; ezt koronázza meg a XVI. század vége felé behatolásuk a Földközi-tenger medencéjébe. Ebben a kereskedelemben egyre inkább előtörve a Hanzával és Velencével szemben — gyakorlódnak be, gyarapodnak fel, válnak naggyá: halmoznak fel tekintélyes kereskedelmi tőkét, egyben igen sok szakismeretet, jártasságot mind hajóépítésbén-hajózási technikában, mind a ,,carrying trade" minden mesterségbeli fogásában.
