Századok – 1968
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV–XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. 863
A NEMZETKÖZI KERESKEDELMI UTVONALAK ÁTHELYEZŐDÉSE 873 A holland hajósok túlnyomórészt nem Észak-Németalföld termékeit szállították, hanem más vidékek, országok áruit közvetítették. Ámde ez a közvetítő kere skedelem döntő részben modern típusú nemzetközi kereskedelem volt, s az európai forgalom fő útvonalává vált atlanti partmenti hajózásban való növekvő arányú részvételt jelentette: egyfelől a Baltikumhoz kapcsolódó kelet-európai területek gabonájának, fájának és egyéb őstermékeinek, másfelől az atlanti parton fekvő nyugat-európai iparvidékek posztójának és egyéb árucikkeinek, végül a Mediterráneum mezőgazdasági és nyersterményeinek (gyapjú, bor, olaj stb.) közvetítését. Csak erxLL. a modern típusú európai kereskedelemről, és e mellett tértek át a hollandok a Földközi tenger medencéjébe való behatolásukkal csaknem egyidőben — a világtengeri terjes zkedésre: egyrészt a transz-atlanti, másrészt az indiai óceáni kereskedelemre. A XVI. század végén a XVII. század elején törtek be a spanyol nyugat-indiai vizekre és a portugál -amerikai partokra. Benyomulásukat rablás, hódítás, egyben ellenállhatatlan kereskedelmi fölén y jelezte, ami a spanyol gyarmatok és Sevilla közötti forgalom rohamos hanyatlásához vezetett már a XVII. század második negyedében (Chaunu, Sluiter). Iparcikkeket, főle g posztót. vasárut kezdt ek_szállítani Nyugat-Európából ide is, s — ^pbbek között — а я var mat i mezőgazdaság sajátos termékei vel térte k vissza: a brazíliai telepeken, majd az Antillákon kifejlődő ültetvényes gazdaság eleinte luxuscikk jellegű, de az európai fogyasztásban gyorsan terjedő termékével, a cukorral, valamint dohánnyal és egyéb gyarmatárukkal. Jelentős részesedésre tettek szert a cukornádültetvények felé irányuló nyugat-afrikai rabszolgakereskedelemben, valamint a perui ezüst és brazíliai arany Európába vitelében is. A hollandok transz-a tlan ti tevék enységében megjelentek tehát már a modern típusú nemzetközi kereskedelem mozzanata i, — de a század derekáig még nem ezek voltak jellemzőek a nyugat-európai gazdaság és az amerikai gyarmatok kapcsolatára. Az amerikai vizekre való benyomulással csaknem egyidejűleg hajtják végre „látványos befűzésüket" az Indiai-óceá nra, hogy a portugálok fűszerkereskedelmét hamarosan megdöntsék, s kiépítve batáviai bázisukat, két-három évtized alatt ellgpőrzést szere zzenek In donézia fő fűszertermő jszigete i felett. Szakítva a portugálok gyakorlatával, eloldaloztak India mellett, és közvetlen kapcsolatokat létesítettek a fűszerforrásokkal; másrészt hasznos teher rel tették meg az utat „kifelé " is, amennyiben már — nemesfémek és pénz mellett— európai terméüeket is szállítottak Kelet-Indiába (Glamann). Ennek azonban mint ipari kivitelnek még alig volt jelentősége — jóval kisebb a spanyol-amerikai gyarmatok felé irányuló exportnál — , hanem csupán a behozatal gyarmati módszereinek alátámasztására, kiegészítésére szolgált. А 1н>Идд(]як beha tolása az Indiai-óceánra egysze rre mért csajmsl a p ortugál és a lievante i (velencei) fűszerkereskedelemre. A hollandok ugyanis az óceán déli részéti hajóztak — eltérően a portugáloktól, akik északon haladtak. Az óceáni útvonal ez ' áthelyeződése folytán a Perzsa-öböl és a Vörös-tenger kirek edt a nemzetközi forgalomból; ez szükségképpen visszahatott a mediterrán fűszerkeresjkedelemre, amely nagyrészt éppen ezen az úton kapta utánpótlását. A keletji fűszerek távolsági forgalmának középkori monopolistái, a velenceiek ugyan még sokáig kereskedtek a Levante, az Égei-tenger és az Adria között, de felhalmozott tőkéjük és tengeri erejük egyre inkább felmorzsolódott. A modern típusú nemzetközi kereskedelem előretörése folytán beállt útvonal-
