Századok – 1968
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV–XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. 863
870 PACH ZSIGMOND PÁL Antwer pen k eres kedelmi f ele melkedése a XVI. században a nemzetközi forgalom új erővonalainak kialakulását jelzi, — a súlypont áttolódását az atlanti partvidék kereskedelmére. S ez döntő részben az európai gazdaság belső fejlődéséből, az új típusú nemzetközi kereskedelem kibontakozásából következik: főként a Baltikumból Nyugat-Európa felé irányuló gabona- és (egyéb őstermék-) kereskedelem előretöréséből4, s a Németalföldről, Angliából Európa többi része felé menő posstókereskedelem kiszélesedéséből, — ami a távolsági forgalom hagyományos útvonalrendszerét lényegesen módosítja. „A nemzetközi kereskedelem útvonalainak áttolódása" formula tehát két különböző folyamatot foglal magában. Nemcsak arr ól van szó, hogy a közéjjkori távolsági kereskedele miek -- a keleti fűszerek, levantei cikkek forgalmának -útvonalai a felfedezések következtében áthely eződnek, hane m, — elsődlegesen — arról, hogy az európai gazdaság belső fejlődése folytán egy modern tíy usú nemzetközi kereskedelem,, a JcözfoQi/asztási _cii±£k nemz etközi fo rgalma bontakozik ki, amelynek útvonalai szükségképpen mások, pontosabban : nem szükségszerűen esnek egybe a régi típusú távolsági kereskedelem útvonalaival. 4. • A két folyamat között - bár a továbbiakban persze szoros kölcsönhatásba kerültek egymással — annál is indokoltabb különbséget tenni, mivel a nemzetközi forgalom útvonalainak áttolódása az atlanti partvidékre a modern típusú kereskedelmi kapcsolatok kialakulásának fejleménye volt; viszont a felfedezéseket, az új viláqtengeri útvonalak Jgltárását nem az új típusú kereskedelem kibővülésének igényei ösztönözték, hanerrhj^ régi típusú, kö zépkori távolsági kereskedelem fő tárgyának: a keleti fűszerek nek közvetlen megszerzése, valamint India mesés kiiu^einfiLJairíokbavétele.5 Mi több: nemcsak a felfedezések rugói , ösztönzői voltak ,.ré gi típus úak", hanem az újonnan feltárt vilagtengeri útvonalakon eleinte, és elég sokáig, túlnyomó részben a középkori távolsági kereskedelem árucikkeinek forgalma folyt: Távol-Keletről elsősorban fűszert, Spanyol-Amerikából főleg nemesfemet hoztak Európába. Csak a továbbiakban társultak ezekhez jelentősebb súllyal a rabszolgamunka révén kifejlődő ültetvényes gazdálkodás termékei — amelyek eleinte persze maguk is luxu scikk.szájnba mentek —, s csak utóbb váltak a tengerentúli gyarmatok — előbb az amerikaiak, később a távol-keletiek — a nyugat-európai ipar termékeinek tömeges felvevő piacaivá. Csak akkßr válnak majd az ú j világtengeri útvonalak az 2í/£íj2Ms?Ljdlágk.ereskedelem utvonalaivá, amikor már a mezőgazdaság és ipar tömegfogyasztást szolgáló termeFei (ill. az utóbbiak előállítását szolgáló nyersanyagok) határozzák meg a világtengeri forgalom jellegét, s a gyarmatok mindinkább „az egész világot átfogó munkamegosztás" részeseivé lesznek (Lenin). De ehhez, a modern (tőkés) értelemben vett világpiac kialakulásához még hosszú fejlődésmenet vezetett el attól, ami a XV. század végén történt: az Újvilág felfedezésétől, Afrika körülhajózásától. A portugálok és spanyolok 4 A Baltikumból Németalföld felé irányuló gabonakereskedelem központja már az 1530 — 40-es évektől kezdve Amsterdamban alakult ki. 6 Megjegyzendő persze, hogy a mohó aranyéhség mögött — amely a portugálokat már 1492 előtt Afrika nyugati partjai felé hajtotta — részben éppen a növekedő európai áruforgalom szükségletei: pénzhiánya, „aranyválságai" állottak (Engels).
