Századok – 1968
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV–XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. 863
A NEMZETKÖZI KERESKEDELMI UTVONALAK ÁTHELYEZŐDÉSE 869 majd ,,sayetterie" nemcsak telephelyei tekintetében különbözött a korábbitól a városokból a vidékre tevődött át —, hanem abban is, hogy a nagyértékű finom posztók mellett egyszerűbb, olcsóbb szövet fajtá kat, termelt, amelyeket főleg spanyol nyersgyapjúból készítettek (Pirenne, Coornaert). Nagyrészt spanyol gyapjút vett igénybe eddig az észak-itáliai textilipar is, ámde ezt most a flandriai posztógyártás fokozódó mértékben elszív ta." A XVI. század derekán a spanyol gyapjúkivitelnek már mintegy a felet I4 landriába irányították; de a másik felét még — velencei, genovai, raguzai hajókon Észak-Itália kikötőibe s innen textilipari körzeteibe, Firenzébe, Milanóba vitték. A XVII. században azután már szinte az egész spanyol gyapjúexport főleg holland kereskedők közvetítésével — Németalföldre áramlott. A gyapjú-és posztókereskedelemben is háttérbe szorult tehát a mediterrán forgalom az atlanti partmenti hajózáshoz képest (Cipolla). A XV. század folyamán s a XVI. század java részében Angliából is nagy bár a korábbiakhoz képest csökkenő mennyiségben vittek ki még gyapjút a kontinensre, főleg Németalföldre. Eltérőleg a spanyol gyapjúkiviteltől, az angol gyapiúexport zömét an tcol keres kedők bonyolították le, legalábbis [ Calais-ig (amely a század derekáig angol kézen volt); csak itt kapcsolódtak ; be flandriai kereskedők, akik az angol gyapjút saját hajóikon Antwerpenbe ! szállították. Miközben az angol nvaviú exportja csö kkent, az angol posztó kivitele a XVI. század folyamán legalábbis több mint kétszeresére növe kedett 3 . — összefüggésben azzal, hogy Angliában is kibontakozott a „new drapery", amely egyszerűbb, olcsóbb, tömegfogyasztásra szánt árukat termelt. Míg Észak-Németországba, Skandináviába, a balti kikötőkbe főleg nehéz, tartós szövetfajtákat vittek ki a XVI. század első felében még zömmel a német Hanza ' kereskedőinek közvetítésével, akik még kiváltságokat élveztek Londonban addig Flandriába főleg festetlen, félkész terméket exportáltak kikészítés céljá' ból, de már főleg angol kereskedők útján. Az angol exportőrök testületének (Merchant Adventurers) az 1560-as évek végéig ugyancsak Antwerpenben volt a főhadiszállása (Clapham, Lipson). A XVI. száz adban tehát annak mintegy háromnegyed részében Antwerpe n kikötője a nemzetközi textilkereskedelem közp ontja. Innen indul a flandriai és részben az angol posztó kivitele különböző irányokba: az atlanti partmenti hajózás déli szakaszán — rézzel és fémárukkal együtt — Spanyolországba, Portugáliába, cserében gyapjúért, keleti fűszerekért, mediterrán termékekért; az Északi- és Keleti-tengeren a skandináv országokba és balti területekre, kivált Lengyelországba, cserében gabonáért, fáért; kontinentális víziutakon, amelyek közül a Rajna volt a legfontosabb, Közép- és Dél-Németországba. A lóvontarajnai bárkák vászonnal, barchettel, rézzel, fémárúval tértek vissza Németalföld felé; az importált flandriai és angol szövetfajták pedig részben a német piacon keltek el - ennek a közfogyasztás irányában való kiszélesedésére utal, hogy megjelennek a dél-német parasztviseletben is , részben tovább áramlottak Közép-Kelet-Európa, így Magyarország felé, az uradalmi számadások, konvenció-jegyzékek és egyéb források szerint hasonlóan kiszélesedő fogyasztási tendenciával (van Houtte, Jeannin, Székely). 3 1500 körül Londonból mintegy 50 ezer, negyedszázaddal később 75 ezer vég posztót exportáltak. 1540-ben a posztóexport már meghaladta a 100 ezer, 1550-ben a 130 ezer véget. 1600 körül a Merchant Adventurers kivitele önmagában is megközelítette a 100 ezer véget (Fisher, Friis).
