Századok – 1968
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV–XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. 863
A NEMZETKÖZI KERESKEDELMI UTVONALAK ÁTHELYEZŐDÉSE 865 matosítás, a világgazdaság kialakulási folyamata egymást követő szakaszaiban; végül: milyen közös és milyen eltérő vonásokat mutatnak az egyes kelet-európai országok nemzetközi gazdasági szerepük, világpiaci helyük tekintetében ? 1. Ez átfogó és szerteágazó problematika amely ezidőszerint még inkább csak egy munkaprogram körvonalait vetíti előre — különböző oldalakról, aspektusokból közelíthető meg. Talán nem tévedünk, ha úgy véljük: a megközelítés egyik módja a nemzetközi kereskedelem fő útvonalai XV—XVII. századi áthelyeződésének tanulmányozása. Hiszen a korszak gazdaságtörténetét tárgyaló művekben a kereskedelmi útvonalak áthelyeződésének tétele minduntalan visszatér, sokszor csak rövid hivatkozásként, látszatra úgy, mintha egy közismert, világosan látott, egyértelműen felfogott folyamatról lenne szó. Pedig ez ismétlődő formula mögött a nemzetközi kereskedelmi utak eltolódása folyamatának nagyonis eltérő értelmezései húzódnak meg, főként a tengerentúli felfedezések közvetlen hatásának megítélése szempontjából, — vagyis abból a szempontból, vajon az Újvilág felfedezése és a keleti fűszerkereskedelem hagyományos útvonalával »szemben a ,,Cape-route" feltárása jelenti-e a folyamat kiindulópontját. Másrészt ez a szinte stereotíppé vált formula más problémát is takar. A nemzetközi kereskedelem fő útvonalait illetően bekövetkező változásoknak előtérbe állítása alkalmas arra, hogy bizonyos fokig elfedjen egy mélyebben fekvő folyamatot, nevezetesen a nemzetközi kereskedelem jellegében, árustruktúrájában bekövetkező eltolódást. Pedig, megítélésünk szerint, éppen az utóbbi a lényegesebb, az alapvető változás, — az ti., hogy a XV—XVI. századra — több százados történelmi előzmények után — a nemzetközi kereskedelem súlypontja Európában a nagyértékű „levantei", fényűzési cikkekről kezd mindinkább áttevődni a közf ogyasztással kapcsolatos, nagytömegű árukra : tulajdonképpen ekkor kezd kibontakozni az európai gazdaság szerves igényeiből sarjadó, szélesebb fogyasztópiacra támaszkodó, modern típusú nemzçtkôzi kereskedelem - a lényegében úri (és gazdag polgári) luxus-igényeket kielégítő középkori távolsági kereskedelemmel szemben. Modem típusúnak nevezzük a továbbiakban az olyan nemzetközi kereskedelmet, amely a mezőgazdasági és ipari árutermelés fejlődésén alapul, széles régiókat érintő munkamegosztásban gyökerezik, egyben ösztönző-elmélyítő hatást gyakorol reá, — eltérően a középkori típusú (régi típusú) távolsági kereskedelemtől, amely nem az árutermelés-munkamegosztás fejlődésével függ össze, hanem, döntően, Kelet fűszereinek, luxuscikkeinek Európa piacaira való közvetítését jelenti. A keleti fűszerek, fényűzési cikkek a XIV XV. században — a ,,Garreira da India" előtt az indiai -arab kereskedelmi kapcsolatok hosszú láncolatán át kerültek a Földközi-tenger keleti partvidékének kikötőibe, majd túlnyomórészt velencei és genovai hajókon az észak-itáliai városokba, elsősorban Velencébe, a középkori Európa egyik legnagyobb empóriumába, a levantei áruk fő elosztási központjába, — ahonnan Európa többi részébe szárazföldi úton, folyón vagy tengeren jutottak tovább: az Alpok hegyi átjáróin át, főleg német kereskedők révén, a dél-német városokba, s innen egyfelől — részben a
