Századok – 1968
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV–XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. 863
864 PACH ZSIGMOND PÁL korabeli negatív alakulása többnyire annyiban nyert magyarázatot, hogy az utóbbi egyelőre még kimaradt ebből a nagy átalakulási processzusból. Ezt a magyarázatot — bizonyos egyszerűsítéssel - abban foglalhatjuk össze, hogy a fő kereskedelmi útvonalak eltolódása, főként a XV. század végi nagy felfedezések következtében, a kitáguló nemzetközi forgalom központjának a Mediterráneumból az Atlantikumhoz való áthelyeződése előrelendítette Nyugat-Európa gazdaságának növekedését; viszont Közép- és Kelet-Európa országainak amelyek nem vettek részt a felfedezésekben, a gyarmatosításban, a tőkefelhalmozás bő forrásait megnyitó világtengeri kereskedelemben — gazdasági stagnálását, sőt hanyatlását idézte elő; következésképpen az utóbbiak egyre inkább elmaradtak a tőkés irányban kibontakozó nyugat-európai országok mögött. A modern világgazdaság kialakulása közép-kelet-európai tényezőinek, vonatkozásainak a feltárása — nem szükséges ezt bizonygatni - elsősorban Közép- és Kelet-Európa országainak kutatóira, köztük a magyar gazdaságtörténészekre vár. Meg kell azonban mondanunk, hogy a legutóbbi évekig magunk is vajmi keveset tettünk e hiány pótlására, — annak ellenére, hogy a korszak magyar gazdasági fejlődésének fő vonalait, legalábbis az agrárviszonyok területén, sikerült felvázolnunk. A kérdéses szélesebb összefüggéseket iüetően azonban — egy-két kísérlettől eltekintve (Wittman) -- megelégedtünk azzal, hogy a fentebbi magyarázatra utaljunk, legfeljebb módosított, finomított formában. Pedig ha áll az, hogy a nyugat-európai gazdasági növekedés történetét ebben az időszakban aligha lehet megírni a kelet-európai reláció beható figyelemben részesítése nélkül, — éppígy áll az is, hogy (sommásan szólva) a közép-kelet-európai gazdasági elmaradás történetét viszont nem lehet megírni anélkül, hogy alapos tanulmányozás tárgyává tegyük Nyugat-Európa gazdasági előrehaladását, amelynek - a maga módján1 — mind a kelet-európai reláció, mind a tengerentúli-gyarmati reláció fontos tényezője volt. A XVI—XVII. század nemzetközi gazdaságtörténetének legátfogóbb kérdését éppen úgy tehetjük fel: milyen kapcsolatban, kölcsönhatásban, interdependenciában van egymással a világgazdaság kibontakozási folyamatának három fő tényezője, fő eleme : a nyugat-európai, a kelet-európai és a koloniális gazdaság ; hogyan „futnak át" az egyik vagy a másik relációban bekövetkező változások a kölcsönös összefüggések egész rendszerén? Ezt az alapvető problémát úgy is megfogalmazhatjuk: mi a szerepe a nyugat-európai tőkés fejlődés szempontjából Kelet-Európának és mi a tengerentúli gyarmatoknak; mennyiben hasonlít és mennyiben tér el egyfelől a kelet-európai országok, másfelől a gyarmatok gazdasági viszonya Nyugat-Európához; miben egyezik és miben különbözik helyük a kiterebélyesedő nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban, a kibontakozó interregionális-világgazdasági munkamegosztásban ? De úgy is megszövegezhetjük: a tengerentúli gyarmatok megjelenése és bekapcsolódása a világkereskedelembe-világpiacba hogyan befolyásolja Kelet-Európa helyzetét, gazdasági fejlődését, éppen a nyugat-európai gazdaság igényeinek és szükségleteinek áttétele révén; hogyan változik ez a helyzet a gyar-1 Hangsúlyozzuk: a maga módján. Felmerültek ugyanis olyan leegyszerűsítő magyarázatok is a magyar és más közép-kelet-európai országok gazdaságtörténet-írásában, amelyek már-már egyenlőségjelet tettek a két viszonylat közé, és Kelet-Európa egyes országainak helyzetét is a gyarmati függés kategóriájának alkalmazásával kísérelték meg jellemezni.
