Századok – 1968

Tanulmányok - Hartwell; R. M.: A gazdaságtörténet Nagy-Britanniában. 79

80 R. M. HARTWELL biban a történelem, gazdaságtan és politika fakultásán oktatják. A Londoni School of Economics-ban mind a történelmi, mind a közgazdasági fakultáson külön tanszék; de a King's College-ben és az University College-ben része a történelem-tanszéknek, és így a bölcsészeti fakultáshoz tartozik. Mindazonáltal a University College-ben legtöbb hallgatója a politikai gazdaságtani és közgazdasági karokról kerül ki, bár oktatói a bölcsészkar történelem-tanszékén működnek. Ez a kapcsolat a társadalomtudományokkal jótékony, de csaknem véletlenszerű. A gazdaságtörténet*, mint különálló tudományág létezése (amely az önálló tanszék létében nyer szervezeti formát), úgy érthető meg a legjobban, ha egy pillantást vetünk a gazdaságtörténet történetére. Mint diszciplína, a XIX. század végén alakult ki, és inkább a közgazdaságtan, mint a történelem része volt, de szembenállva a Németországban, Angliában és az Egyesült Államokban deduktív alapon művelt elméleti közgazdaságtannal és ugyancsak szembenállva azokkal a gazdaságpolitikai — kiváltképpen szabadkereskedelmi — konklúziókkal, amelyekhez a gazdaságelmélet vezetni látszott. Mint 1 önálló tudományág Angliában a legtöbbet W. Cunninghamnek köszönhette, aki a modern egyetemek történetének abban a kritikus időszakában hangoz- i tatta létjogosultságát, amikor a közgazdaságtant kezdték besorolni a diplomát adó szakok közé. Es így a gazdaságtörténet együtt nőtt a közgazdaságtannal, s 1 ma abban a privilegizált helyzetben van, hogy a történettudománynak, mondhatni, egyetlen olyan ága, amely szervezetileg általában nem történettudományhoz kapcsolódva rendelkezik önálló tanszékkel. Az angol gazdaságtörténetírás történetét még nem írták meg, de a jelen- j legi helyzetének megértéséhez segítséget fog nyújtani azoknak a szellemi hatá- j soknak némi szemügyre vétele, amelyeknek része volt a kialakulásában. A tudósok egyik főcsoportja, amely az elmúlt időszakok gazdasági életének dokumentálásával és értelmezésével foglalkozott, a közgazdászok közül került ki. Valóban, a gazdaságtörténet mint stúdium Nagy-Britanniában igen sokat köszönhet a nagy közgazdászoknak (Adam Smith, T. R. Malthus, Alfred Marshall és J. M. Keynes). A közgazdaságtan fejlődésében a „való élet megfigyelésének szent szenvedélye" erősen motiválta a klasszikus iskola megalapítóit, akik elméleteiket tényekkel illusztrálták.2 Igaz, ezután hosszú időszak következett, amikor a közgazdászok úgy hitték, hogy a közgazdaságtan teljes mértékben deduktív tudomány. ,,A politikai gazdaságtan nem adatigényes, a tényektől független", írta Nassau Senior.

3 Volt persze Angliában néhány bírálója is a deduktív módszernek: Richard Jones, Cliffe Leslie, J. K. Ingram, Arnold Toynbee 2 Adam Smith : An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations (1776); T. R. Malthus : An Essay on the Principles of Population (1798) és Principles of Political Economy Considered with a View to Their Practical Application (1820); Alfred Marshall: The Principles of Economics (1890), Industry and Trade (1919), és Money, Credit and Commerce (1923); J. M. Keynes: A Treatise on Money (1930) és The General Theory of Employement, Interest and Money (1936). 3 Nassau William Senior : An Outline of the Science of Political Economy (1836).