Századok – 1968

Krónika - Beszámoló H. Balázs Éva kandidátusi disszertációjának vitájáról (Glatz Ferenc) 818

KRÓNIKA 823 sakor Berzeviczy Gergely munkásságára. Forrásainak törzsanyagát a Berzeviczy-esalád levéltára adta, s elsősorban a kultúrtörténeti vonatkozások feltárásában kellett a lőcsei, késmárki, eperjesi levéltárak, az Akadémia és a Széchényi-könyvtár kézirattárainak anyagaira támaszkodnia. A legnagyobb munka a helytartótanácsi iratok kutatása volt. Eközben akadt rá a nagykárolyi névsorra, melynek elemzésekor valóban nem vont le, de még nem is vonhatott le végső következtetést a Reformátorok Társasága tagságára vonatkozóan. Disszertációjának lezárásakor, 1964-ben, a Mitteilungen említett közleménye még nem jelent meg. Jelezni szeretné, hogy a kutatást nem zárta le az 1795-ös esztendővel: Berzeviczy további életútját és tevékenységét egy következő kötetben kívánja feldolgozni. Opponenseinek kritikai megjegyzéseire problémakörönként válaszolt. Benda Kálmán kifogásolta, hogy a disszertáció szerint az 1770-es években fordul el a protestáns nemesség az uralkodótól. Ez félreértésen alapszik, a dolgozat ugyanis csak arról beszél, hogy a sziléziai és porosz piac elvesztésével, a lengyel kereskedelem megnehezedésével e nemességre rosszabb évek következnek. De ez még nem okoz szembefordulást, a probléma még látens. Benda Kálmán szerint a polgári nemzettéválás folyamata okozta elsődlegesen az udvartól törtónt elfordulást. A korabeli magánlevéltárak anyaga alapján H. Balázs Éva inkább úgy látja, hogy nem 1789, hanem 1785 — 86 jelenti a fordulópontot, amikor nemcsak a retrográd megyei nemesség, hanem a reformerek is szembefordulnak Józseffel. Mint disszertációjában is rámutatott, ennek oka: a szabadkőműves pátens, s döntően a nemesi adózás kérdésének felvetése, ezeket követően a belgiumi majd francia események hatása. Nem vitatja, hogy ebben az időben már beszélhetünk a polgári nemzettéválás kezdeteiről, de mivel fejlődésbeli sajátosságként nálunk hiányzik a magyar polgárság, a fejlődést hordozó réteg nem polgárias, hanem a nemesi patriotizmus szintjén lép fel 1790—91-ben. — Benda Kálmán vetette fel azt a gondolatot is, mely sze! rint a polgári nemzettéválás folyamatával a szabadkőműves-páholyok háttérbe szorulnak. Amíg Benda azt hangsúlyozza, hogy a páholyok összbirodalmi jellegűek ós Bóescentrikusak voltak, saját véleménye szerint a páholyok a 80-as évek elején azért lettek 1 jozefinisták, mert a császárban a felvilágosodás radikális végrehajtóját látták. Amellett, hogy a páholyok valóban nemzetköziek — s az anyapáholyok gyakran nem Bécsben, hanem Angliában, Franciaországban és Berlinben voltak — mégsem „birodalmiak", hanem, „birodalmon túliak, nemzetköziek", ugyanakkor a magyar a legkevésbé látszik összbirodalminak. Fenntartja korábbi megállapítását: a szabadkőműves-probléma „dön-I tő esztendeje" 1785, s a rendeletre nem a nemzeti fejlődés folyamata és nem is az összbirodalmi eszme tagadása miatt reagáltak a különböző országok páholyai, hanem egy-I szerűen nem akarták működésüket a hatóságokkal megismertetni. A páholyélet egyébként a 80-as évek végén és a 90-es évek elején is folyt. S hogy mennyire nem a nemzeti gondolat erősödése okozta a páholyok működésének visszaesését, azt mutatja az is, hogy 1789 — 90-ben a nemesi-nemzeti mozgalom csúcsának idején éppen a páholyok végeznek igen aktív szervező munkát. A visszaesés okai inkább az udvari politika s azon hírek voltak, melyek szerint Franciaországban 1792 óta sorra végezték ki a nemesi származású szabadkőműveseket. A nacionalizmus előretörésének cáfolata az is, hogy Berzeviczy Olvasókörének névsora szerint ezek tagjai nem voltak egy nemzetiségűek. Végül H. Balázs Berzeviczynek a nyelvkérdésben elfoglalt álláspontját körvonalazta. Az 1791-es protestáns zsinat iskolai reformterveiről folyó tárgyalásokon Berzeviczy a József idején bevezetett ún. „vegyes" iskolák visszaállítását követelte. Nem volt az erőszakos magyarosítás híve, sőt helytelenül úgy látta, hogy a soknemzetiségű országban a latin lehet a közvetítő nyelv. Tolnai Gábor kérdésfeltevéséhez csatlakozva elmondotta, hogy szerinte is a polgárság funkcióját betöltő árutermelő közép- ós nagybirtokosság állt az érintett vidékeken a nyelvújítás mellett. Utalt az angol, francia példákra, melyek az állam nyelvtámogató tevékenységéről (még a XVII. században) tanúskodnak. Ugyanakkor a Habsburg-abszolutizmus még a központosítást szolgáló német nyelvet sem műveltette, fejlesztette. A magyar nemesi reformerek évszázados elmaradást igyekeztek nemcsak a nyelvművelés, hanem a gazdaság, a társadalom terén is behozni. A disszertáns ezután a felszólalásokra válaszolt. Egyetértett Szabad Györggyel, hogy a címben is jelezni kellene az életmű tárgyalt szakaszának időhatárait, de úgy véli, hogy Berzeviczy politikai tevékenysége indokolja a reformpolitikus elnevezést. A jozefinisták megítélésében sok vonatkozásban egyetért a felszólalóval, azt azonban hangsúlyozni szeretné, hogy a József részéről történő visszalépés 1789-ben a francia forradalom hatására történt, a jozefinisták elfordulása Józseftől már bekövetkezett 1786-tól. Ez utóbbiak álláspontjának változásában, a disszertációban részletezett okokon kívül, valóban a belga forradalom nemesi szárnyának és a francia ún. arisztokratikus vagy nemesi forradalom példájának a szerepe jelentős volt.