Századok – 1968

Krónika - Beszámoló H. Balázs Éva kandidátusi disszertációjának vitájáról (Glatz Ferenc) 818

822 KRÓNIKA Berzeviczy neveltetése, fiatalkori dolgozatai azt mutatják, otthonról hozott lojalitása csak megerősítést nyer a késmárki iskolában, s a 70-es években általában. „Az 1770-es években tehát még semmi sem mutat arra, hogy a felvidéki nemesség körében az uralkodóba vetett hit megingott volna." II. József trónralépésével Berzeviczynek az uralkodó iránti bizalma csak nőtt, s ebben nem állott egyedül. Életútja azt mutatja, hogy nemcsak a plebej us, polgári reformerek szemében kapcsolódik össze szorosan az uralkodó személye a reformokkal, hanem a nemesi reformerek gondolkodásában is. E nemesi reformer réteg azonban megítélése szerint nem a 70-es években, nem II. József uralkodásának reformesztendeiben, hanem a 80-as évek végén fordul szembe Béccsel. A nemesi reformerek álláspontjának megváltozásában, hogy a 80-as évek elején még az összbirodalmi tervekben semmi veszélyeset nem látók 1790-re mereven védték a nemzeti különállást, nemcsak e politika egyes intézkedéseit kell indítékként látni. A reformok útjára lépők kezdetben az uralkodótól, felülről várják a segítséget, vajon nem törvényszerű-e, hogy a fejlődós magasabb fokán szembefordulnak vele? A Berzeviczy 1789 —91-ben kelt írásaiból vett idézetek is tüzes patrióta állásfoglalásáról tanúskodnak. „1789 körül valami lényeges változás történt: birodalmi alattvalóból magyar patriótává lett." 1794-re nézeteiben társadalmi forradalom és nemzetiség már elválaszthatatlan. De ugyanezt az utat járja Hajnóczy és Pálóczy Horváth Ádám, Kazinczy is. Benda Kálmán megítélése szerint ez a nacionalizmus — ,,a polgári nemzetté válás perceiben" — demokratikus törekvéseket tartalmaz, szemben áll a reakciós nemesi nacionalizmussal. Ez a „nemzeti alapokra" helyezkedés magyarázza meg az élet több jelenségét, például a szabadkőműves páholyok sorsának változását is. A különböző nemzetiségű tagokból álló páholyok a Monarchia valamennyi országában a jozefinista program hirdetői. 1790-re a páholyok tevékenysége visszaesik, s ennek okát nem elsősorban II. József szabadkőműves-rendeletében keresné, hanem feltételezné egy belső ok közrejátszását is: a nemzeti gondolat előretörését. Ez magyarázza, hogy ez évekre az egész Monarchia területén az egy város vagy egy nemzet fiait tömörítő olvasókörök lépnek előtérbe, s az sem véletlen, hogy a protestáns nemesség a „nemzeti egyház" keretein belül szervezkedik. A külső és belső okok hatására forradalmárrá váló demokraták szervezkedései már nemzeti alapokon inelulnak meg. „A Habsburg-birodalom népei rálépnek a polgári nemzetté válás útjára. " Ennek egyik legjobb példája éppen Berzeviczy pályája. Benda Kálmán végezetül hangsúlyozta, hogy abban, amit elmondott, sok a feltevés, de ezekre a dolgozat tényanyaga bátorította fel. Vázolt koncepciójával az volt a szándóka, hogy rámutasson: „a Berzeviczy-életrajz milyen általános fejlődésbeli sajátosságok megállapítására ad lehetőséget, s hogy a további kutatásokra milyen ösztönzően i hatnak eredményei." Miként Tolnai Gábor, ő is javasolta, hogy a Bizottság H. Balázs Évának ítélje oda a történettudományok kandidátusa fokozatot. Szabad György kandidátus hozzászólásában három kérdésről szólt. Tolnai akadémikussal nem ért teljesen egyet, hogy a tiszavidéki, erdélyi, felső-magyarországi szellemi ós politikai mozgolódás hasonlóságát a gazdasági okok valamiféle egybeesése okozná. A nyelvújítás gazdasági-társadalmi alapját általánosabban az árutermelés kibontakozása, s nem a nagybirtokosság adott fejlődése szolgáltatja. A jozefinizmus ós patriotizmus kapcsolatánál nagyobb súlyt kell helyezni a belgiumi események hatására, mert a nemesi reformerek „patriotizmus és emberbarátság" konfliktusának feloldódásában, az általuk vágyott „kettős út" megvalósításában a belga események szinte példát jelentettek. Ez és a Monarchia kormányzatának merev álláspontja, a reformoktól való visszalépése erősen hozzájárultak, hogy a jozefinisták átlendüljenek a patriotizmus felé. Berzeviczy és pályatársainak viszonyáról elmondotta, hogy noha Berzeviczyt a jakobinus mozgalom és a reform-nemesség közötti időszak legkiemelkedőbb alakjának tekinti, mégis a 90-es években sokszor pályatársai az úttörők, a tanítók, s Berzeviczy „még inkább a társgondolatok előadója, bizonyos értelemben a tanítvány és a követő". Ézt szerinte a címben is kifejezésre kelíene juttatni. Horváth Róbert elmondotta, hogy a közgazdaságtudományok részéről igen nagy az érdeklődés Berzeviczy közgazdasági gondolkodása iránt, hiszen a közgazdasági irodalom úgy tekint Berzeviczyre, mint aki sok vonatkozásban megelőzte Ricardpt, s a közgazdaságtan nemzeti iskolájának, List Frigyesnek és Kossuth Lajosnak előfutára volt. A pályatársak közül Skerletz nézetei hatottak erősen Berzeviczyre; Rumy Károlyt pedig úgy kell tekinteni, mint aki igen sok szellemi indítással, munkával segítette Berzeviczy munkáinak megszületését. H. Balázs Eva válaszában megköszönte az opponensek véleményét, majd elmondotta, hogy miért esett figyelme még az egyetemi tankönyv II. József-kori fejezetének írá-