Századok – 1968

Krónika - Beszámoló H. Balázs Éva kandidátusi disszertációjának vitájáról (Glatz Ferenc) 818

820 KRÓNIKA Az utolsó, „A reformátorok útján" e. fejezet Berzeviczy ós köre 1791 —1795 közötti politikai útját rajzolja meg. Mint a Berzeviczy-csalái jövedelmeinek részletes vizsgálata is mutatja, a magyar birtokos nemesség — különösen a már korábban is jellemzett szőlőbirtokosok — mind nagyobb gazdasági, különösen eladási nehézséggel közdenek. E nehézségek ós főként a francia események cselekvésre bátorították ismét a korábban jozefinista, majd ellenzéki magyar nemesurakat. Berzeviczy ós főnöke, Podmaniczky is tagjai a felvilágosodás terjesztését céljuknak tekintő illuminátus szervezetnek. — 1792-ben a várbeli Fortuna-házban helytartótanácsi tisztviselők Berzeviczy indítványára Lesekabinet-et alakítottak, melynek működését a disszertáció írója Berzeviczy fennmaradt iratanyagai alapján írja le. Az olvasókörnek demokratikus célkitűzései voltak, egy sor nyugati, elsősorban francia újságot járatott, s hiányosan fennmaradt jelentkezési listái arról tanúskodnak, hogy tagjainak jó része később a jakobinus szervezkedés tagja lesz. Közben Berzeviczy a budai szellemi életben aktívan részt vesz, anyjának írott levelei, az egyéni problémákon túl, a francia események állandó nyomonkövetéséről is tanúskodnak. Berzeviczy körét az olvasóköri lista mellett a Károlyi József szatmári főispáhi beiktatásán (1794 július) részt vettek, a Nemzeti Színház számára alapítványt tevők neveivel szélesíti a szerző. A résztvevők névszerinti felsorolása, azok családi kapcsolatainak elemzése bizonyítja, hogy többsége felvidéki, tiszántúli birtokos, túlnyomóan Hegyalján szőlőbirtokos. S mint az udvari besúgók jelentései is mutatják: majd nyolc éven át szinte ugyanezek neve merül fel, mint akik függetlenségi politikát folytatnak, s az udvar rendeleteivel szembehelyezkednek. S amikor 1794 júliusában leleplezik Martinovicsék szervezkedését, a listákon, a titkos jelentésekben szereplő nemesek szinte valamennyien felmerülnek a vallomásában. Bécs — egy-két kivételtől eltekintve — a kompromittáltakkal, politikai kénytelenségből, kíméletes. Elsősorban a súlyt nem jelentő értelmiségiekkel számol le. Néhány levél bizonyítja, hogy Berzeviczy is tagja volt a reformátorok társaságának. Le kell mondania hivataláról — másokat leváltanak —, s 1795-ben visszavonul lomnici birtokára, hogy ott elkezdje publicisztikai ós tudományos tevékenységét. Az 1966. november 16-án tartott vitán először Tolnai Oábor akadémikus olvasta fel opponensi véleményét. Bevezetőként irodalom- és kultúrtörténeti szempontból méltatta a feldolgozott kérdés jelentőségót, majd röviden áttekintette a polgári történetírásban ós az 1945 utáni irodalomban kialakított Berzeviczy-képeket. Ez utóbbiakat „nagy mértékben befolyásolta Révai József Kölcsey-tanulmányának Berzeviczyre vonatkozó szellemes, de csupán a korábbi feldolgozások anyagára építő, végső soron alapvető i korrekciókat igénylő megállapításai". Ezután sorra vette a dolgozat azon eredményeit, amelyek az irodalom és a kultúra történetével foglalkozó kutató számára újat jelentenek, | s eddigi ismereteit kiszélesítik, illetve korábbi koncepcióinak felülvizsgálatát követelik. Éppen irodalmárokat is erősen foglalkoztató kérdésben, a nyelvújítási harcban elfoglalt < álláspontja miatt alakulhatott ki Berzeviczyről a „nemzetietlen nemzetgazda" képe. A szerző helyesen látja, hogy az irodalomtörténészek billentették a „mérleg nyelvét" a nyelvújítás javára, ós Berzeviczyre „hűvös tartózkodással" tekintettek, mivel szembeszállt azokkal, akik a nemzeti polgári egységért vívandó küzdelem és a nemesség ós jobbágyság feudális rendi elkülönülése elleni harc kiindulópontjának a magyar nyelvért folytatott küzdelmet tekintették. E kép kialakítását segítette a történetírásunkat is átható nacionalizmus, s az a szemlélet, mely a problémákat fekete-fehéren, vagy-vagy formában akarta megoldani. A kérdésfeltevés helytelenül az volt: Kazinczy, vagy Berzeviczy. A disszertáció irodalomtörténetírásunk számára a következők miatt jelentős: 1. Túlmegy a szűk értelemben vett történelmi életrajz keretein, s bőséges anyagával meg tudja mutatni: az iskolázás, a tanulmányok, a hivatali benyomások mint érlelődtek meg Berzeviczy későbbi műveiben. 2. Igen impozáns, ahogy a szerző bemutatja az európai utazások „inspiráló szerepét" a fiatal Berzeviczy gondolkodására, s ahogy elemzi a göttingai egyetem, illetve tanárai tudományosságát, hatásukat az ott tanuló fiatal magyar nemesre. 3. Az alig ismert magyarországi szabadkőművességet H. Balázs Éva a maga helyére teszi; ezzel a kérdéssel érdemes lenne a monográfián túlmenően is foglalkoznia. 4. Módszertanilag legérdekesebb talán a Berzeviczyről, a hivatalnokról szóló fejezet, mert amellett, hogy a szerző itt is hatalmas, maga felkutatta anyag alapján dolgozik, hőse fogalmazványaiban felfedezi „a későbbi rendkívül sokoldalú tudós alapvonásait, midőn a hivatalnok Berzeviczy a parasztkérdéssel, az ország kereskedelmi problémáival, a vámügyekkel, vagy akár a nemzeti színházzal foglalkozik." 5. Az utolsó fejezet módszertani érdeme, hogy a nagy levéltári anyagot „korszerűen alkalmazott genealógiai kutatásokkal" kiegészítve megállapítja, kik lehettek körülbelül a „Reformátorok Társaságának tervbevett vagy már be is szervezett tagjai". Ha emellé állítjuk azt a korábban tárgyalt be-