Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Magyar folyóiratok - 728

FOLYÓIRATSZEM Ï/E 747 lós festette ki a Krónikát és egy oxfordi Aristoteles kódexet, a krónika festésének idejét azonban az eddiginél korábbra, 1356-ra teszi. — DOMONKOS OTTÓ a Soproni Múzeum száz éves történetét ismerteti, részletesen az első világháború végéig terjedő szakaszában, érdekes ós általánosságban is jellemző adatokkal a magyar vidéki város dualizmus-kori kulturális életére és annak társadalmi bázisára. — BORONKAY PÁL a két soproni patak, az Ikva és a Bánfalvi patak vízépítésére vonatkozó, a XVIII. század második felével kezdődő adatokat ismerteti, műszaktörténeti vonatkozásaikon túl a város urbanizációjára is kitekintve. 3. sz. — HÁRS JÓZSEF a soproni idegenforgalom a kót világháború közötti történetét ismertető tanulfnánya (I. rész, 1937-ig, az előző számban) bemutatja a gazdaságilag a háború végével nehéz helyzetbe került Sopron és egyes városi tőkéscsoportok kísérleteit az idegenforgalom megteremtésére, parcellázásokra a hegyvidéken, strandépítésre, társasutazások megszervezésére stb. — LOVAS GYULA: A Brennbergi bányavasút c. írása a brennbergi bá( nyát Ágfalván keresztül a Déli vasút i vonalába bekapcsoló, 1868-ban megépült, előbb keskeny vágányú és lóvasúti üzemű majd gőzerőre berendezett s végül rendes nyomtávúra kiépített vasút történetét mondja el egészen annak a bányáéval egyidőben, 1952-ben történt megszüntetéséig. — JAKUS LAJOS Gödör József (1796 —1858) evangélikus lelkész, író életét ismerteti. Gödör Jénában végzett ós ott egy Goetheval kapcsolatban álló család ból nősült : ez végig gondosan fenntartott személyes és levelezési kapcsolatba hozza őt Goethevei, aki weimari hercegi tanácsosságot is szerez számára. 1824 — 25-ben Laura címen családi folyóiratot indít, amely azonban nem bizonyul hosszúéletűnek, nem is igen nívós: Vörösmarty gúnyos epigrammában üdvözli bukását. Elete végéig családi bajokkal küszködik, emiatt többször változtatja állomáshelyeit, de eközben foglalkozik népdalgyűjtéssel és tudományos munkával. Kéziratai élete végén egy tűzvész áldozatává lettek. — HILLER ISTVÁN br. Hauer Istvánnak, az abszolutizmus egyik soproni származású vezető funkcionáriusának az öreg Széchenyi írásaiból visszatükröződő, gyűlöletes színekkel festett képét ismerteti néhány kiegészítő adattal. (I. rósz az előző számban.) — BUSA MARGIT Esterházy Pál herceg 1834. évi soproni főispáni beiktatását és az ennek során rendezett fényes ünnepségeket rekonstruálja néhány ezekről szóló aprónyomtatvány alapján. — MIKÓ SÁNDOR Lózs mezőváros iskolájának rövid történetét ismerteti a XVI—XIX. században, elsősorban Canonica Visitatio-k alapján közölve adatokat a tanulók létszámáról, a tanítók járandóságáról, a Viczay grófi gyerekek neveltetéséről. — SMIDT LAJOS Haynaunak az 1849-ben a császáriak ellen fegyvert ragadó Bősárkány község elpusztításáról szóló hirdetményét közli, valamint anyakönyvi adatokat helybeli parasztoknak a császáriak által történt kivégzéséről. — GYŐRIVÁNYI SÁNDOR egy, a soproni múzeumban őrzött fonóövet ismertet: készítésének leírásán túlmenőleg meghatározza funkcióját a kötélgyártásbap; gyakorlati hasznán túl azonban elsősorban afféle mesterremeknek is számított, és jelezte az őt hordó mesterlegény szakképzettségét. — Nekrológot olvashatunk Faller Jenőről, a jeles bányásztörténészről, a soproni Bányászati Múzeum szervezőjéről és igazgatójáról, — valamint (halála 50. évfordulója alkalmából) Fuchs Károlyról, a fotogrammetria hazai úttörőjéről. — V. TISZATÁJ XXI. évf. (1967) 5. sz. — Po-MOGÁTS BÉLA: Történelmi regény és korszerűség címen a történelmi regényről kibontakozott vita kapcsán az utolsó kót évtized magyar történeti regényírásának fejlődését elemzi. A korszak elejének regényírója (pl. Laczkó Géza) az archaizálás és aktualizálás egyensúlyát az előbbi javára billenti fel. Művelődéstörténeti elemekkel kiegészített regónyfikciója csak közvetve, az író szándékain kívül utal a korproblémákra. A következő regénytípus ezzel szemben (Gergely Sándor, Kodolányi János, Szentkuthy Miklós, Tamási Áron regényei) csak az aktuális mondanivaló kifejezésére használja fel a történeti valóságot, vagyis helyreállítja az archaizálás és az aktualizálás egyensúlyát. Végül a harmadik, korunkban megszülető regénytípus (Déry Tibor, Sántha Ferenc s bizonyos mértékig Lengyel József művei) teljesen elveti a történeti valóság illúzióját, s kizárólag gondolati-filozófiai mondanivalók ürügyéül használja fel a történeti témát. Ezek az ál-történelmi regényeknek mondott alkotások tehát a valóság-illúzió mint regényfikció felszámolása felé haladnak. Ez az újabb magyar próza növekvő intellektuális érdeklődésének folyománya. Emellett azonban kifejlődött prózánk egy tárgyias változata is (Darvas Részeg esője, Fejes Rozsdatemetője, vagy Cseres Hideg napokja), amely nem nélkülözi ugyan az intellektuális elemet, de a hangsúlyt mégis a tárgyiasságra, a tények szigorú tiszteletére, a tömör valóságrajzra helyezi. Ezek a fejlődést mutató tények azonban csak a