Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Magyar folyóiratok - 728

748 FOLYÓIRAT.SZEMLE történelmi regény „élvonalát" jellemzik. A történeti regények zöme megreked a bestseller, sőt a giccs szintjén, a fejlődés íve alatt. Ezektől sem történetszemléletet, sem korkérdések megválaszolását nem lehet várni. Mindezeket — a rangos történelmi regénnyel ellentétben — a regényfikció minél részletesebb kidolgozásával igyekeznek pótolni. 6. sz. — SZATHMÁRY GYÖRGYNÉ: A történelmi regény egy könyvtár gyakorlatában címen a közönség oldaláról, a Szolnokmegyei Verseghy-Könyvtár olvasószolgálatának egyhónapos vizsgálata alapján szól hozzá a vitához. A történelmi regény iránti növekvő érdeklődés miatt nem lehet beszélni e regénytípus társadalmi elhalásáról. A történelmi regények forgalma a vizsgált időszakban a szépirodalmi művek forgalmának 24%-át tette ki. A táblázatos adatokból kiderül, hogy a legkeresettebbek a cselekményes romantikus történelmi regények. Második helyen az első-második világháborúról szóló, ill. a XX. század történelmi eseményeivel kapcsolatos művek, harmadik helyen a kultúrhistóriai és az ifjúsági történelmi regények állnak, amelyek azonban egy szűkkörű olvasórétegre jellemzők. Az olvasók foglalkozás és életkor szerinti megoszlását vizsgálva a történelmi regények olvasóinak legnagyobb százaléka középiskolás tanuló. Utánuk az ipari munkások, fizikai dolgozók, majd a nyugdíjasok, s végül az alkalmazottak következnek. Az értelmiségiek százaléka nem éppen magas a történelmi regények olvasói között. A legnépszerűbb történelmi regényírók a felmérés adatai szerint: Jókai, Dumas, Scott, Hugo, Sienkiewicz, Passuth, Szántó György, Hegedűs Géza és — egykét idesorolható regényük alapján — Berkesi, valamint Szilvási. 7. sz. — KANYÓ ZOLTÁN: AZ úgynevezett történelmi regényről és az irodalomtörténeti kategóriákról címen a történelmi regény műközpontú definíciójának szükségességére utal. A szerző — mű — közönség hármasságából kiinduló definíciós kísérlet negatív eredménnyel végződik. A szerző szerint lényegében nem tekinthető műközpontú meghatározásnak Lukács Györgyé sem, aki szintén nem a konkrét műelemzésből indul ki, hanem a történelem minőséginek nevezhető felfogásából. Eszerint a történelemnek vannak olyan, az osztályharc elért szintjéből adódó csomópontjai, amelyek minőségileg értékesebbnek tekinthetők a fejlődós egyéb szakaszainál, mert betekintést nyújtanak az egész folyamat lényegébe. Ezekhez a csomópontokhoz kötődő regények irodalmi értékéhez Lukács szerint nem férhet kétség. Az említett művek egyes sajátosságait, szerkezeti és egyéb elemeit aztán Lukács általános normává emeli, s a tőlük való minden eltérést dekadenciának minősít. így az irodalmi értelmezést észrevétlenül társadalmival cseréli fel, amelyet pedig elvileg előzőleg maga is elítélt. A szerző szerint a kiút ebből a logikai dilemmából csupán a logikailag egyértelmű kategóriák megalkotásán keresztül vezet, amelyeket egy mondhatni természettudományos, objektív kísérleti módszer alakíthat csak ki. 8. sz. — LORÁND IMRE: Históriai belletrisztika — történelemszemlélet címen gazdag hazai és külföldi példaanyagon elemzi a históriai belletrisztikának történetszemléletre gyakorolt negatív hatását. A történelmi belletrisztika nem a történeti személyeken keresztül világítja meg a kor történetét, hanem ez utóbbit festett díszletként állítja a regényhős köré. Ennek ellenére érdeme a hanyatló műfajnak a történelmi múlt iránti érdeklődés felkeltése. Többet nem is szabad várni tőle. A történelmi események rengetegében való eligazítást, a gondolatóbresztést, a marxista szellemű történetszemlélet kialakítását rá kell bíznunk a történelem szaktudományára, amelyben, ,, ... az a nagyszerű, hogy i mindig újraírják. Minden kor a saját eszme-és értékrendszeréhez igazítja, a saját szükségleteinek megfelelően. Ezért az újkori történetírás egyik főfeladata: a revízió." — KULCSÁR MARGIT: Kálmány Lajos levelei Hermann Antalhoz címen a nagy szegedi néprajztudósnak 1887 —1913 között a pesti tudós tanárhoz, egyesület-szervezőhöz, folyóirat- és könyvkiadóhoz intézett 1 tucatnyi levelét közli. A levelek tudományos együttműködésüknek, a Szeged — Rókus-i plébániáért vívott eredménytelen harcuknak, a Hagyományok I. kötete kiadása körüli bonyodalmaknak, Kálmány betegségének s ingerlékeny, nyugtalan, bizalmatlan természetének érdekes és tanulságos dokumentumai. 9. sz. — SZENTIRMAI LÁSZLÓ: Történelmi regény és olvasóközönség címen szintén az olvasóközönség oldaláról szól bele a történelmi regény körül kavargó vitába. Olvasóközönségen nem az irodalmi folyóiratok köré tömörülő vékony elitet, hanem a legszélesebb értelemben vett sokrétű olvasótábort érti. A különböző hazai és külföldi empirikus felmérések tanúsága szerint a történelmi regénynek döntő többségű híve van az olvasóközönség soraiban. Hazánkban a történelmi regény iránti érdeklődés a helyszín szerint különböző ugyan, de egyformán domináns, Pesten éppen úgy, mint Szegeden, egyetemi hallgatók körében nem kevésbé, mint a falusi iakosság soraiban. Ha a történelmi regényolvasás magatartásbeli és társadalmi moti-