Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Magyar folyóiratok - 728

746 FOLYÓIRAT.SZEMLE fejlődés hatását méri fel a megyében, hanem az 1848 utáni városi fejlődés egészét teszi mérlegre. Fehérvárra jellemző, hogy a tőkés fejlődés az ipart alig érintette, a század második felében végig a kisipar marad az uralkodó az igen kevés ipari létesítménnyel szemben. A nagybirtok gépesítése igen lassan haladt, s a hatvanas években nem is lesz számottevő. A hivatalokba a földbirtokos réteg képviselői kerültek; s ez és a gazdasági-szociális helyzet erősen hozzájárult, hogy a tömegek hangulatában mind több voit a nyugtalanság. A szerző ismerteti a kiegyezés-kori megyei politikai életet, majd összegezve megállapítja: a kapitalista fejlődést ebben az időben igen nehéz lemérni a város fejlődésén, a pénztőke elsősorban később is inkább a mezőgazdaság felé irányul, a környék bányakincsei még nem ismeretesek, a lakosság növekedése így igen kis méretű. — FITZ JENŐ a mai Tác határában elhelyezkedő nagy kiterjedésű római település, Gorsium 1958-ban megkezdett régészeti feltárását írja le. — KRALOVSZKY ALÁN: A székesfehérvári királyi bazilika alapításának és István királlyá koronázásának kérdéséhez. Noha eddig úgy tudta történettudományunk, hogy a fehérvári bazilikát legkorábban 1016-ban alapította István, az újabb forráskritikai vizsgálatok (a Képes Krónika egy utalásának figyelembevétele) azt mutatják, hogy már 1002-ben is állt a templom. Rekonstruálja az építkezés ütemét, majd szembeszáll az eddigi nézetekkel, melyek szerint első királyunk koronázása Esztergomban történt volna. Szerinte az adatok nem bizonyítják ezt, sőt az építkezés és István ismert „monarchista koncepciója" arra engednek következtetni, hogy a koronázás Fehérvárott történt. — KÁLLAY ISTVÁN: Székesfehérvár város bevételei a XVIII. század közepén. Meghatározza, mit értünk a jelzett időszakban városi bevételeken, majd megállapítja, hogy e bevételek több mint egy harmada a kisebb királyi haszonvételekből származott (bor- és sermórés, húsmérés, szeszfőzés, őrletés, téglaégetós, taxák, vámok, a só és dohány kistételbeni eladásából származó bevételek, a magtalanul elhalt városi polgárok utáni háramlás) .Vizsgálja, hogy egyegy bevételi forrás hogyan alakult: a kisebb királyi haszonvételeken túl mekkora volt a pénz vagyonból, kamatozó tőkéből, az ingatlanokból, a városi erdőkből, legelőkből, halászatból, vadászatból és a hivatali működésből származó bevétel. Áttekintő táblázata alapján megállapítja, hogy a város fejlődése ez évtizedekben kedvezően haladt. — JENEI KÁROLY: A vértesacsaiak és alcsutiak felkelése a földesúr ellen 1715-ben c. tanulmánya tisztázza, mint ölték meg földesurukat a két említett helység jobbágyai és kurialista kisnemesei, amiért az, felhasználva az udvarnál meglevő összeköttetéseit, kierőszakolta magának a két falura vonatkozó adománylevelet. Ujváry Imre földesúr először azzal hitegette a helység lakosait, hogy megszerzi számukra a nemességüket biztosító levelet, majd a nádortól adománylevelet szerzett. Noha a pálos-rend először meghiúsította földesúri jogainak érvényesítését, majd a Rákóczi-szabadságharc idején a labanc Ujváry elmenekült a megyéből, mégis 1715-ben ismét megpróbálkozott „szerzett jogait" érvényesíteni. Ekkor ölték meg a helyi lakosok. A megyei törvényszék ritka kegyetlen ítéletet hozott: 18 halálos ítéletet mondott ki, köztük többet szörnyű kínzásokkal párosítva. A megfélemlített magyar lakosság ekkor jórészt elszökött a két faluból, s helyettük a következő évtizedekben német telepeseket hoztak be. — G. MATYÓFÖLD 1965. 2. sz.: SÁRKÖZI ZOLTÁN: Adalékok a mezőkövesdiek szélszóródásához c. tanulmányában a túlnépesedésben, a földek elaprózódásában, a zselléresedésben, az elszegényedésben, a szűk határban, és a földek rossz minőségében jelöli meg azokat az okokat, amelyek a matyókat már a XIX. század első felétől az Alföldre való végleges elvándorlásra, ill. később summásokként távoli vidékekre való időszakos kirajzásra kényszerítettók. Az utolsó másfél században mintegy 10 ezerre tehető az elvándoroltak száma. Ez annyit jelent, hogy a lakosságnak több mint harmadrésze szóródott szét az ország különböző részein levő falvakba, nagy ipari városokba s a tengerentúli világba, fele-fele arányban a mezőgazdaságban és az iparban helyezkedve el. A szerző források alapján nyomon követi az elvándorlók útját. 1967. évf. — SÁRKÖZI ZOLTÁN: Mezőkövesdi summások a Magyar Tanácsköztársaság termelőszövetkezeteiben címen közli a Földművelésügyi Népbiztosság 1919. április 22 — 24-én kelt iratát, amelyből arra lehet következtetni, hogy ezen a tavaszon 800 mezőkövesdi summás dolgozott a Latinka Sándor által szervezett híres somogyi termelőszövetkezetekben. — B. SOPRONI SZEMLE. XXI. évf. (1967) 2. sz. — HÁZI JENŐ: A Képes Krónika festője című tanulmánya egy Anjou-kori festőcsalád három generációjának 1326 — 1385 közötti, Sopron megyei birtokadományozó okleveleken keresztül figyelemmel kísérhető működését mutatja be, megerősítve azt az újabban elterjedt felfogást, hogy a család egyik tagja, Hertul fia Mik-