Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Magyar folyóiratok - 728

FOLYÓI EATSZEMLE 745 telefonhálózatát 1888-ban egy magáncég kezdte kiépíteni, amelyet aztán az állam az 1888. évi XXXI. te. alapján átvett. Az interhálózat kiépülése a helyi előfizetők számának emelkedésével járt. 1905-ben a telefonelőfizetők száma 450 körül mozgott. A távbeszélő központtal bővülő főpostát 1906-ban a Kazinczy utcai Munk-féle házba költöztették. 2. sz. — BALASSA IVÁN: Megmozdul a nép címmel riportszerű feldolgozásban, egykorú újságok, főleg a Várkonyi István által szerkesztett Földművelő, különböző visszaemlékezések és hivatalos okiratok alapján a Várkonyi által vezetett Független Szocialista Párt agitációjának hatására a földosztásért 1897/98 telén a Bodrogközben kibontakozó, véres összeütközésekbe torkolló agrárszocialista mozgalmat ismerteti. — Az ónodi országgyűlés 260. évfordulója alkalmából Miskolcon rendezett tudományos történelmi emlékülés kapcsán a folyóirat közli KÖPECZI BÉLA és R. VÁRKONYI ÁGNES ott elhangzott előadását (beszámolót ld. Századok, 1967. 5. sz. 1087 — 1088. 1.). — LEHOCZKY ALFRÉD: A Borsod megyei munkásmozgalom történetének vázlata c. befejező közleményében az uralkodó osztálynak a munkásmozgalom továbbterjedésének megakadályozására irányuló manővereit ismerteti. Ez részben „munkás" kulturális és szociális egyleteknek (Diósgyőrött dal- és önképzőkör, nyugdíjegylet, Mezőkövesden katolikus iparos-segéd-társulat) felállításában, részben a szocialista munkásegylet elleni — egyébként sikertelen — támadásokban (Miskolc) nyilvánult meg. 1894 második felében a tőke és a munka ellentétének elsikkadása s az új keménykezű főispán, dr. Miklós Gyula terrorja következtében visszaesés következik be a munkásmozgalomban. 1895 elején a Bánffy miniszterelnök által központilag irányított terror ellenére Ózdon, Miskolcon újból erőre kap a munkásmozgalom, de a rendőrség 1895. május 1-i, kíméletlen fellépése által előidézett kudarc demoralizálóan hat a munkásságra. 1895 októberében betiltják a Munkásegyletet. Ez a Borsod-miskolci munkásmozgalom első szakaszának végét és újabb súlyos megpróbáltatások kezdetét jelentette. Az eltelt öt óv azonban lerakta a szocialista munkásmozgalom alapjait Borsod megyében is. 3. sz. — LEHOCZKY ALFRÉD: A Nagy Október hire Borsodban címen eredeti levéltári dokumentumok, központi és helyi lapok alapján bemutatja a borsodi munkásság helyzetét 1917-ben, az októberi forradalom és a béesi munkás békegyűlés borsodi visszhangját, polgári lapvéleményeket az októberi forradalomról, a miskolci munkások december 2-i békegyűlósét, a megyei Törvényhatósági Bizottság rokonszenvező reagálását az orosz békeajánlatra s végül a miskolci SzDP Wekerle képviselővé választása elleni fellépését. — B. FEJÉR MEGYEI SZEMLE. 1967. - FITZ PÉTER: Adalékok a Nagy Októberi Szocialista Forradalom visszhangjához a székesfehérvári sajtóban és politikai mozgalmakban (1917 —1918) c. dolgozata a korabeli székesfehérvári sajtó alapján követi nyomon, hogy a forradalom eseményeinek hírei közül melyek és milyen gyorsan jutottak el a városi lapokhoz: a „Fejérmegyei Napló", a „Székesfehérvár és Vidéke", a „Székesfehérvári Friss Újság" illetve a feministák lapja, a „Jövő Nője" szerkesztőségébe. A lapok amellett, hogy beszámoltak az eseményekről — 1917. november 10-től kezdve —, elég erős „aknamunkát" indítottak meg a bolsevikok ellen. A forradalom hatását abban látja a szerző, hogy a hazatérő hadifoglyok közül többen bujkáltak a Vértesben, nem szolgáltatva be fegyverüket, s hogy hamarosan a városban illetve környékén is megindultak a sztrájkok. A város társadalmi összetétele, az a tény, hogy nem volt számbavehető munkásság, eleve meghatározta, hogy a sajtó és a lakosság megnyilvánulása az októberi eseményekre kisebb volt, mint pl. a nagyüzemi központokban. — BODROG GYÖRGY: Az előszállási uradalom gazdálkodása a századfordulótól az első világháborúig. A szerző az uradalom előző évtizedeinek történetét már feldolgozta a folyóirat egy korábbi és az Agrártörténeti Szemle egyik múlt évi — ós általunk ismertetett — számában. Jelen tanulmányában először az uradalom gazdálkodásának művelődési ágak szerinti megoszlását, ill. annak mutatóit sorakoztatja fel a század végéről, majd a munkaerőgazdálkodást vizsgálva megállapítja, hogy mivel az uradalomban igen nagy volt a munkaerőhiány, különösen a nyári dologidőben, így az országosnál jóval kedvezőbbek voltak a munkafeltételek. A század végén jelentős beruházásokat fordítanak a gépesítésre, a gazdaságot a legmodernebb színvonalra emelik. Ezután az egyes művelési ágakat részletezi: földművelés (a termelés, fogyasztás viszonya; a gabonatermelés mutatói az érintett évkörben; az árutermelés), állattenyésztés (juhtenyésztés, ló- és sertéstenyésztés). Megállapítható, hogy a tárgyalt időszakban a gazdaságban mindent elkövettek a gazdaságosság növelésére, s a lehetőségeket jól kihasználták. — FARKAS GÁBOR: Politikai és gazdasági viszonyok Fejér megyében a kiegyezés korában c. tanulmánya nemcsak a kiegyezés, illetve az azt követő kapitalista