Századok – 1968
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván 35
66 BEREND T. IVÁN— RÍNK1 GYÖRGY lődő, termelését megháromszorozó textilipar a világháború előtt is csupán a helyi szükséglet mintegy egyharmadának kielégítésére volt alkalmas.104 Ennek ellenére a modern gépi alapokra helyezett ipar egészében már fontos gazdasági tényezővé válik, s a nemzeti jövedelem termelésének kb.-égynegyedét szolgáltatja. Sok vonatkozásban hasonló vonásokat ismerhetünk fel az oroszországi fejlődésben is. Oroszországban a reformot követő első évtizedekben rendkívül lassan indult csupán meg az iparosodás, 1861 és 1890 között az ipari forradalomnak csak kiinduló periódusáról beszélhetünk. 1861-ben az iparvállalatok száma 14-—15 ezerre tehető, melyekben 850 ezer munkás dolgozott.10 5 Az orosz ipari termelés 1913. évi értékét 100-nak véve, 1860-ban a termelés indexe még mindössze 8, de 1890-ben is csupán 27. A hetvenes évek második felében az iparban alkalmazott gőzgépek teljesítménye még csak 115 ezer lóerőt tett ki, s bár 1892-ig a gőzgépek száma megkétszereződött, kapacitásuk pedig háromszorosára emelkedett (345 ezer lóerő), még változatlanul rendkívül alacsony színvonalon állt. Az első valóságos ugrás a kilencvenes években játszódik le, amikor egyetlen évtized alatt az iparvállalatok száma ugyan csak 18,3%-kal emelkedett, de a gyári munkások létszáma 66,5%-kal, az ipari ter-, mêlés pedig megkétszereződött.106 Az ipar erőgépparkjának teljesítőképessége 1890 és 1912 között, kereken két évtized leforgása alatt 345 ezer lóerőről* közel négyszeresére, 1,2 millió lóerőre ugrik. A világháborút megelőző években az orosz ipar sztolipini reformot követő gyors fellendülése — Magyarországhoz hasonlóan — az ipar olyan kiterjedésére vezetett, ami a gépi alapokra helyezett nagyipart a gazdaságon belül már fontos tényezővé tette. A lengyel királyság területén hasonló ütemben és színvonalon játszódik1 le az ipar térhódítása. A gyárak száma 1877-ben még csak 8349, 1895-re már közel 13 ezer. Bár 1910-re a gyárak száma mintegy 2 ezerrel csökkent, éppen' ezekben az években bontakozik ki leginkább a gépekkel legjobban felszerelt nagyüzemek korszaka. Ezt jól mutatja, hogy az első korszakban, míg a gyárak száma mintegy másfélszeresére nőtt, a munkáslétszám több mint kétszeresére (91 ezerről 206 ezerre) emelkedett, a második periódusban viszont a gyárak számának említett csökkenésével egyidőben a munkáslétszám ismét közel megkétszereződött. Még szembetűnőbb azonban, s a gépek térhódítását mindennél jobban mutatja, hogy a gyáripar termelésének értéke 1877 és 1895 között 274 millió frankról 739 millióra, majd 1910-re 2279 millióra ugrik, vagyis alig több mint három évtized leforgása alatt mintegy kilencszeresére bővül. A Lengyel Királyság területén már a századforduló idejére a lakosság 23,8%-a az ipar, kereskedelem és közlekedés ágazataiban dolgozott, míg a mezőgazdasági lakosság 56,6%-ra csökkent.107 Ettől a fejlődési vonaltól jelentősen elmaradt a balkáni országok iparosodása. Igaz, hogy a XIX. század végétől a balkáni országokban is lendületet nyert az ipar. Romániában 1860 előtt tulajdonképpen csak helyi szükségletre dolgozó kisipar található, amit a külföldi iparcikkek versenye hamarosan tönkre tett. A hetvenes évek végéig 104 Vö. BerencL—Bánki: Magyarország gyáripara 1900—1914. 195 Vö. Boger Portal : The Industrialization of Russia. The Cambridge Economic History of Europe, V., VI. köt. Cambridge. 1966. 106 P. A. Hromov: Ekonomicseszkoje razvityije Rosszii v 19—20 v. Moszkva. 1950. 217. I. 107 Piltz: i. m. 169., 160., 128. 1.
