Századok – 1968

Történeti irodalom - Wierer; Rudolf: Der Föderalismus im Donauraum (Ism. Mérei Gyula) 707

TÖRTÉNETI IRODALOM 707 jövőben — mint ennek szükségét maga ismételten hangsúlyozza — olaszországi levéltári kutatásokkal egészíthesse ki. Dombai Margit szép fordítása könnyen és jól olvasható. Filológiai aprólékoskodás, ha megemlítjük, hogy Vörösmarty ,,Szózat"-ának fordítása „Appello" s nem „Vecazione" (139. 1.). A villafrancai béke után feloszlatandó nem „ezernél is több", hanem 3200-ra rúgó lógiólegénység türelmetlen, hazaszökdösni akaró tagjait nem az osztrák határra, de osztrák határról kellett visszahozni (57. 1.). A szerző elírásáról vagy sajtóhibáról lehet szó, mikor Földváry Károly, mint a Magyar Légió parancsnoka 1861-ben altábornagyi ranggal szerepel, holott egy 1862. november 22-i kimutatás is alezredesként tartja számon (Lukács 127., Vigevano 146. 1.). Kossuth és Pulszky közt a szakítás nem 1860, hanem 1861 januárjában történt (32. 1.), hiszen 60 tavaszán még a volt kormányzó képviselője volt Torinóban (59. 1.). A kötetben közlött első tanulmány nem 1948-ban, hanem 1858-ban jelent meg folyóiratunkban (8. 1. jegyz.), és Radó Antalnak az 53. 1. első jegyzetsorában idézett műve nem 1829-ben, hanem 1929-ben. De a modenai kiadó és nyomda így is jó munkát végzett, melyért a magyar Risorgimento-kutatás hálás lehet. KOLTAY-KASTNER JENŐ RUDOLF WIERER: DER FÖDERALISMUS IM DONAURAUM , (Graz—Köln. Verlag Hermann Böhlaus Nachf. 1960. 236 1.) A FÖDERALIZMUS A DUNA TÉRSÉGÉBEN A jogtörténész szerző előszóból ós tizenkét fejezetből álló műve 1848-tól napjainkig terjedő áttekintést nyújt a dunai medence területén élő népek föderatív összefogására irányuló tervekről. A dunamenti népek földrajzi, politikai viszonyai után az 1848. évi állampolitikai helyzetet veszi szemügyre, majd az 1848 — 49. évi forradalom általános jellemzését az ekkor felmerült magyarországi partikularista ós szeparatista törekvések, az osztrák partikularista elgondolások, az osztrák birodalmi gyűlés eló került elképzelések, a kromérízi terv és a márciusi oktrojált alkotmány ismertetése követi. — Az abszolutizmus idején szőtt, ismertebb föderációs terveket vázoló rész után az októberi diplomáról, a februári pátensről és annak csődjéről, továbbá Palacky utolsó tervéről szóló fejezet olvasható, hogy azután a kiegyezés ismertetésére kerüljön a sor. — A dualizmusnak az első i világháborúig terjedő szakaszában felmerült cseh és galíciai kiegyezési kísérlet, Adolf Fischhof és az osztrák liberális pamfletírók kiegyezés-ellenes föderációs tervei a 70-es 80-as években, majd a nacionalista ellentétek kiéleződésének és a dualizmus válságának talaján keletkezett szociáldemokrata (Renner, Bauer), liberális elgondolások (Tezner, Oífermann, Charmatz), Ferenc Fedinándnak és körének, valamint Popovici Aurélnak nagyosztrák tervei, a délszláv kérdés és a trialista törekvések, a választói reform és a nemzetiségi kiegyezési törvények (morvaországi ós bukovinai) ismertetése tölti be a hetedik fejezetet. Az első világháború ós a Monarchia összeomlása idején létrejött föderatív elképzelések (Naumann, Seipel és más keresztényszocialisták, az emigrációban élő nemzetiségi vezetők tervei, IV. Károly kísérlete stb.) értékelő előadása foglalja el a következő részt. A két világháború közötti időről szóló fejezetben a béketárgyalásokon a határokért vívott harcokat, majd a párizskörnyéki békék nyomán támadt gazdasági és társadalmi problémákat, az újonnan létrejött nemzeti államok unitarista és centralista politikáját és a felmerült föderációs kísérleteket, a szlovák, a kárpátukrán autonomista törekvéseket, a délszlávoknak a horvátokkal föderatív alapon történő kiegyezési próbálkozásait, Sztambolinszkij nagydélszláv tervét, a román kormányok nemzetiségi politikáját, a kisantant létrejöttét, céljait, az osztrák föderalizmust, a horthysta centralizmust, az osztrák és a magyar külpolitikát ismerteti, majd Hantos Elemér ós a Duna — Európa-irányzat ugyancsak magyaroktól eredő magánterveit tárgyalja. A fejezetet a Tardieu-terv értékelő ismertetése zárja be. A második világháború idejével foglalkozó rész előbb a nemzeti kérdésnek nemzetiszocialista kezelését ismerteti elmarasztalóan, majd a fasizmus-ellenes cseh, szlovák, lengyel, magyar ós más eredetű tervekkel foglalkozik. Az utolsó előtti fejezetben az 1945 utáni viszonyokat tárgyalja. Az előszó és a zárófejezet mondanivalójának lényegéről lejjebb, más összefüggésben még említés történik. Szerző művének — még említendő — politikai célzatossága mellett iparkodik tárgyilagosan elemezni a föderációs terveket. Ebben a törekvésében nagy könnyebbségére szolgál, hogy jószemű, a történeti valóság iránti érzékkel rendelkező ember. így 18*