Századok – 1968

Történeti irodalom - Lukács Lajos: Garibaldi e l’emigrazione ungherese 1860–1862 (Ism. Koltay-Kastner Jenő) 704

718 T/ÍRTÉ NET I IRODALOM Smith könyve azonban Lukács Kossuth —Garibaldi összehasonlítását egy más vonatkozásban is helyesbítheti. Garibaldi 1860-ban épp oly kevéssé rendezte demokratikusan az agrárkérdést Szicíliában, mint Kossuth 49-ben Magyarországon (33, 40. 1.) Smith előadásából kitűnik, hogy a parasztságnak földesurak ellen fordulását és a földfoglalásokat erőszakkal is megakadályozta (31, 106 — 107, 178—179, 207 — 208. 1.). Lampedusa híres regénye, a Gattopardo is hiteles ábrázolását adja annak, hogyan sajátította ki a szicíliai nemesség Garibaldi népbarát politikáját a maga érdekében. Az ellentót tehát nem teljes Kossuth középnemessógre való támaszkodásával, s népszerűség dolgában sincsen i köztük különbség. Togliatti egy 1962 tavaszán Torinóban tartott előadássorozatában Gramscira támaszkodva épp a „jakobinus" lendületet hiányolta Garibaldi 1860-ban követett politikájában (Unità, 1962. ápr. 15. sz.). A második tanulmány sok tekintetben elmélyíti az elsőben mondottakat (ld. 123. kk. 11.), s főleg Garibaldi Magyar légiójának a sorsát a Szicíliai hadjárat felszámolása után világítja meg olyan fontos levéltári adatokkal, melyek kitűnően egészítik ki az Attilio Vigevano könyvéből* ismerteket, valamint azt is, mit eddig tudtunk Kossuthnak a légióhoz való viszonyáról. Az Országos Levéltár Türr-iratai közt talált, Casertából 1860. nov. 10-ről keltezett „Diario della brigata Éber della 15-a divisione (Türr) dal 10 giugno 1860, giorno della sua costituzione fino al 10 novembre 1860" függelékként, való közlésével (179 — 200. 1.) is jó szolgálatot tesz Lukács az olasz Risorgimento-kutatásnak. Az emigrációnak az olasz politikai küzdelmekhez való viszonyulását itt Lukács egy portrésorozatban igyekszik bemutatni (Türr, Tüköry, Winkler, Dunyov, Frigyesy, Teleki Sándor, Éber Nándor), s korábbi kezdeményezéseket továbbfejtve kiemeli a hadjárat legradikálisabb gondolkodású magyar tagjainak hű kitartását Garibaldi mellett. A harmadik, Garibaldi 1862-i római vállalkozásáról szóló tanulmány tartalmazza a legtöbb eddig ismeretlen magyar levéltári anyag feldolgozását. A Széchényi Könyvtár levéltára Pulszky-iratainak, az Országos Levéltár Dunyov- és Tanárky-iratainak módszeres áttanulmányozása különösen Frigyesy és Dunyov radikális gondolkodásmódjáról adnak az eddiginél világosabb képet. Tudott dolog, hogy Garibaldi kezdetben egy Velence felszabadítását is szolgáló magyarországi vállalkozásra gondolt. Frigyesy rögtön Dunyovon keresztül Klapkát akarja megnyerni a tervnek. Garibaldi július 26-án kiáltványt intéz a magyar nemzethez, melyet a radikális ellenzék torinói lapja azonban csak augusztus 23-án közöl. Pulszky viszont, aki már korábban szakított Kossuth piemonti politikájával, Garibaldi volt palermói helytartójával, Antonio Mordinival és egy parlamenti bizottsággal azért siet Szicíliába, hogy a hőst minden vállalkozásról lebeszélje. Mikor Garibaldi kiköt önkénteseivel Calabriában, a volturnoi csatában megrokkant, féllábú Dunyov a salernoi magyar legionistákat csatlakozásra szólítja fel. Vagy húszuknak sikerül is — részben már korábban — Garibaldihoz eljutnia. Eberhardt Károly, aki 1860-ban, mint az intranzigens köztársasági Pianciani által vezetett segélycsapat I. divíziójának, olasz hadseregbeli állásáról lemondott ezredes parancsnoka érkezett volt Palermoba és vett részt a szicíliai expedícióban, most egy királyi csapat élén, Aspromontenál erőszak alkalmazásával akadályozza meg, volt vezérének sebesülése árán, továbbnyomulását Róma felé. Klapka durva hangon felel Garibaldinak magyarokhoz intézett kiáltványára a Diritto-ban, és Kossuth a lausannei ,,ltalia"-ban. Kell-e ennél nagyobb zűrzavar az emigráció állásfoglalásában ? Mindez visszahat a magyar légió életére, mely garibaldista hagyományaira emlékezve lázadozik a Nemzeti Igazgatóság bürokrat ikus megnemértése, fegyelmen lovagolása, gyakori főfelügyelő- és parancsnok-cseréje ellen. Dunyov a vállalkozás bukását nagyobb szerencsétlenségnek mondja hazájára, mint Itália számára. Szeptembernovemberi leveleiben igen világosan látja, hogy a magyarságnak nincsen mit várnia a külföldtől, s az emigráció vezetőinek főbűne, hogy nem tudtak önbizalmat ébreszteni népünkben, belső békülést hirdetve a nemzetiségekkel, mert csak ez biztosíthatná a szabadságot ós függetlenséget (161. I.). Frigyesy Genova környéki börtönében és a későbbi lengyel felkeléssel kapcsolatos 1863 — 64-i tervekben is kitart Garibaldi mellett, valamint részt vesz újabb Róma ellen irányuló mentanai vállalkozásában. A liberális kormányzat hathatós ellenállásán kívül Lukács Garibaldi balsikereit főleg egy 1860-ban a parasztságra támaszkodó gazdaságiszociális program követése hiányának és annak tulajdonítja, hogy „a monarchikus érzelmű nagypolgárságnak meg liberális nemességnek lehetőséget nyújtott megszilárdítani a nemzeti monarchiát a néptömegek mozgalmainak kiküszöbölésével, elodázva követeléseiket és megerősítve saját osztályérdekeiket" (154, 177. 1.). Lukács Lajos három tanulmányát bizonyára szívesen fogadja az olasz Risorgimento-kutatás, és magyar szempontból is kívánatosnak mondható, hogy vizsgálódásait a • La légioné italiana in Italia (1859—1867). Roma, 1924.