Századok – 1968

Történeti irodalom - Pražák Richard: Josef Dobrovsky als Hungarist und Finno-Ugrist (Ism. Kovács Endre) 695

696 [TÖRTÉNETI IRODALOM ki egy monográfiát. Sokkal többről van szó: Dobrovsky magyar kapcsolatainak számbavételéről. A szlavisztika cseh úttörője sok szállal kötődött a hazai s nemzetközi szellemi élethez, az ő hungarológiai érdeklődése visszhangra talált a szaktudósok szélesebb körében, tudományos ösztönzést adott magának a finnugor nyelvtudománynak, s ezen túl egyengette a személyi kapcsolatokat és a nézetek cseréjét nemzetközi távlatokban. Mindeme személyi és , tudományos érintkezések felfedése már túlvisz a szűkebb lingvisztika kérdésein, ez már jórészt történószmunka is. Munkájának szemléleti megalapozása közben Prazáknak szembe kellett néznie a Dobrovsky magyar kapcsolatait tárgyaló néhány figyelemreméltó kísérlettel. Az egyik a szlovák Bújnák, a másik a magyar Sárkány Oszkár nevéhez fűződik. Övék az úttörés érdeme, de Prazák kutatása mind tárgyi, mind szemléleti téren messze előbbre visz náluk. A fiatal cseh szerző elveti a nacionalista burkot, kilép a nemzeti rivalizálás ós a kultúrfölény hamis szemléletéből, mely korábban jellemezte e korszak kutatóit. Segíti ebben a tárgyalt kérdések behatóbb ismerete is. A csehszlovákiai és magyarországi levéltárak kiadott forrásai mellett használja a ki nem adott forrásanyagokat is, nem is szólva a feldolgozások nagy számáról. Az egyes fejezetekben túlmegy a puszta kapcsolatregisztrálásokon, a kulturális életet sok helyütt átértékeli, a kapcsolatokat értékük, súlyuk szerint rendezi, keresi az egyéni indítékokat csakúgy, mint a korszak struktúrájából folyó tájékozódás irányát és formáit. Dobrovsky mellett a kor minden jeles egyénisége felvonul, s az így összegeződő kép a magyar—cseh érintkezéseknek gazdagabb skáláját tükrözi, mint a korábbi kutatás. Dobrovsky kapcsolatainak számbavételénél Prazák a kapcsolatokban megnyilvánuló szellemi tartalmaknak is figyelmet szentel. A kor számos magas képzettségű felvilágosodott kulturférfiúval dicsekedhetik, s ezek egy része még mentes a múlt század 30-as éveiben megerősödő nacionalizmustól. Cseh részről legpregnánsabban maga Dobrovsky, magyar részről egy Jankovich Miklós, egy Széchényi Ferenc fejezik ki ezt a nacionalizmustól mentes felvilágosodott gondolkodást. Prazák főleg rájuk irányítja figyelmét. A nacionalizmus előretörése valahogy kiszorul a könyvből, mely egyébként gondolatokban gazdag ós sok irányba mutat. Pedig a nemzeti megújulás előcsapatát alkotó cseh és magyar főurak, írástudók, írók, könyvtárosok, publicisták, nyelvészek barátságos, mondhatni patriarchális könyv- és nézetcseréje mögött már ott feszült a XIX. század nagy ideológiai robbanóanyaga, melyet e könyv inkább csak sejtet, mint megmutat. Dobrovskyt elválasztja a következő nemzedék romantikus nacionalizmusától, mely majd véget vet a szépen virágzó magyar—cseh szellemi közeledésnek. A könyv végső soron bizonyos párhuzamosságot állapít meg a két nép felvilágosodáskorabeli fejlődésében. A nemzeti kibontakozást szolgáló tudományos és irodalmi mozgalmak (a cseheknél inkább tudományos, nálunk inkább irodalmi) szélesebb népi bázis nélkül is számottevő eredményeket értek el a korszerű ideológia kifejlesztésében. Prazák jól megvilágítja a tudományos, irodalmi és ideológiai érdeklődés rokon vonásait a cseh ós a magyar társadalmon belül, s nem mulasztja el felhívni a figyelmet a gazdasági kérdések megítélésében is megnyilatkozó hasonlóságokra. Kétségtelen, hogy egy rövid időszakról van szó, de mindkét nemzet további fejlődésében fontos évtizedekről, hiszen ezek az évek egybeesnek a polgári eszmék első megjelenéseinek idejével. A kor nemcsak a gondolatok hasonlóságát hozza létre, de a szellemi életben a gondolkodónak, szervezőnek hasonló típusait is kiformálja. (A könyv Kazinczy és Dobrovsky szerepében mutatja ki a hasonlóságot.) A szerző által sorravett kapcsolatok konkrét formája nem ritkán a könyvcsere, a könyvészeti és tudományos adatok kikérése, példák, tanulságok felhasználása. Ma már ezekről a kapcsolatokról sem lehet lenézően szólni, hiszen mögöttük gyakran olyan gondolkodás búvik meg, mely túlmutat a puszta közeledési alkalmon. Prazák éppen az e kapcsolatok során szóhoz jutó haladó tartalom megragadására törekedett munkájában. Mindamellett a könyv nem oldotta fel általánosságokban Dobrovsky nyelvi érdeklődését s a vele kapcsolatos kérdéseket. így a nyelvész-olvasó is megtalálja a munkában azt, amit keres. Dobrovskynak a magyarországi nyelvtudomány fejlődésére gyakorolt ösztönző hatását egy Gyarmathy Sámuel Affinitas-ával foglalkozó Dobrovsky-recenzióval szemléltet i legjobban. A könyv erénye, hogy nem egyik kultúrközösség hatását iparkodik kimutatni a másikra, nem helyezi egyik nép tudósait a másik nép tudósai fölé, hanem a szellemi értékek fluktuációjának áramlatát követi nyomon, távol attól, hogy a „kultúrfölény" nyomait keresse. Egyébként e munka is azt mutatja, hogy ilyen kultúrfölény a valóságban egyik oldalon sem állott fenn. Jó kiindulópont ez a további kutatásokhoz is, melyekből a jövőben a magyar történetírásnak is fokozottabban ki kellene venni a részét. KOVÁCS ENDRE