Századok – 1968

Történeti irodalom - Garritano lásd Battaglia 697

697 [TÖRTÉNETI IRODALOM BATTAGLIA—GARRITANO : AZ OLASZ ELLENÁLLÁS TÖRTÉNETE (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1966. 409 1., 14 térkép) Az olasz ellenállás történetével foglalkozó népszerű feldolgozást a két szerző az olasz sajtóban folyamatos cikksorozatban, majd könyvalakban jelentette meg. A munka elsősorban az olasz olvasók számára készült, s így számos olyan kérdés, probléma amely a magyar olvasó számára, mint ismeretlen, a kérdések összefüggését zavaró tényezőként jelentkezik, az olasz közvélemény előtt ismert, összefüggő egészet alkot. Ezenkívül figyelemmel kell lenni arra, hogy az olasz antifasiszta mozgalmon, partizánharcon belül az adott időszakban jelentkező nézeteltérések, ellentmondások körültekintőbb értékelésót a mai olasz politikai helyzet is nehezíti. Ma ismét az a fő feladat, hogy az olasz reakcióval, az újjáéledő neofasizmussal szemben a demokratikus erők összefogására irányuljon az olasz tömegek figyelme. Ilyen értelemben is van e műnek aktuálpolitikai jelentősége. Sajnos a kiadó ezeket a körülményeket nem vette eléggé figyelembe, s ezért az olasz kiadás változatlan magyar nyelvű megjelentetése a magyar olvasók számára megnehezíti az olasz ellenállás egészének világos megértését. Helyes lett volna, ha a kiadó jegyzetekkel, kronológiával, s főleg térképpel az olvasók segítségére siet, hogy az egyébként értékes munka tökéletesebben szolgálja a megjelentetésével elérni kívánt célt. A könyv az olasz fasiszta rendszer vázlatos áttekintése után Olaszország történetének egyik legizgalmasabb, a fasiszta tengely oldaláról való leszakadásnak ós az antifasiszta világkoalícióhoz való csatlakozásnak időszakát rajzolja meg. 1943 nyarán a sorozatos háborús kudarcok (Afrikában ós a szovjet fronton), a nyugati szövetségesek szicíliai partraszállása és a belső elégedetlenség következtében a „Duce" nevével fémjelzett rendszer összeomlik. A fasiszta tengely egyik alapítójának bukásával létrejött kedvező helyzetet azonban sem a nyugati hatalmak, sem a fasizmus megdöntésében oroszlánrészt vállaló antifasiszta erők nem tudják megfelelően kihasználni. Mussolini helyét a monarchista Badoglio tábornok, a volt fasiszta rendszer vezető katonai személyisége veszi át, aki a gyors cselekvés, Mussolini bukását követően talpra állt ós állandóan erősödő antifasiszta mozgalomra való támaszkodás helyett a német fasiszták és a partra szálló szövetségesek között taktikázik. Ez alkalmas arra, hogy a németek időt nyerjenek, megszállják egész Olaszországot és szilárd védelemre rendezkedjenek be. Utóbbiban komoly szerepet játszott az a körülmény is, hogy a szövetséges katonai erők rendkívül lassan és körülményesen haladtak előre. Olaszország szeptember 8-i kapitulációja után az olasz király és Badoglio kor mánya magára hagyta a német megszállás alá került olasz népet (és a szövetséges hatal так védőszárnyai alá menekült). Az olasz ellenállás élére az olasz antifasiszta párto(az Olasz Kommunista Párt, a Proletár Egység Szocialista Pártja, az Akciópárt, a „Liberális Újjáépítés" csoport, a De Gasperi vezette Kereszténypárt stb.) képviselőiből 1943. szeptember 9-ón megalakult a Nemzeti Felszabadító Bizottság, a CLN került, amely felhívásában „harcra és ellenállásra szólítja fel az olaszokat, hogy visszahódítsák Olaszországnak azt a helyet, amely megilleti a szabad nemzetek gyülekezetében". A CLN felhívása és a fasiszta német megszállók kegyetlensége fokozza az antifasiszta erők harcát. Az olasz hadsereg számos egysége megtagadja a német parancsok teljesítését. A szerzők részletes elemzést adnak a hadsereg egységeinek — Albániában, a Dalmát tengerparton, Görögországban állomásozó csapatok — ellenállásáról. A kapituláció után az ellenállás először délen robban ki. „Dél lázadása", amelynek csúcspontját a nápolyi nép felkelése és október 1-én Nápoly felszabadítása jelenti, már jelzi, hogy az olasz nép nem hajlandó barmok módjára tűrni sem a német megszállást, sem a fogságából németek által kiszabadított Mussolini bábkormányát. A szerzők bemutatják, hogy a néptömegek, főleg a szökött katonák, a német behívóparancsok és üldözések elől menekült férfi lakosság spontán ellenállása, hegyekbe szökése hogyan találkozott a tudatos antifasiszta, mindenekelőtt a kommunisták és szocialisták fegyveres ellenállásával s vált egész Észak-Olaszországot átfogó partizánharccá. A kommunista párt már október elején megszervezi a híressé vált Garibaldi-brigádot, melynek főparancsnoksága Milánóban alakult meg. Vezetője Luigi Longo, ma az Olasz Kommunista Párt főtitkára. A fegyveres ellenállás kibontakozásában elévülhetetlen érdemeket szereztek a lombardiai akciópártiak. „Ez a csoport s különösen vezetője, Parri, hamarosan széles értelmiségi és kispolgári rétegek rokonszenvét nyerte meg: e rétegek ellenszenve a fasizmussal és a nácizmussal szemben mindenekelőtt mély erkölcsi felháborodásból fakadt. Az északi burzsoázia egy része és a szövetségesek számára Parri csoportja