Századok – 1968
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván 35
AZ IPAIÎI FORRADALOM KERDÉSÉHEZ 63 Ha mindezzel tehát elismerjük, hogy az állam fontos szerepet játszott a vizsgált terület iparosodásában, mégis tagadnunk kell ezen szerepnek mint a kelet-délkelet-európai iparosodás legfőbb sajátosságának, típusmeghatározó jelentőségének tételét. Az állam, ha más eszközökkel és formák között is, mint mindenhol, elősegítette az országok iparosodását, talán nem is annyira saját eszközeinek rendelkezésre bocsátásával, hiszen azok szűkösek voltak, mint inkább a befektetések csalogatásával, biztonságának szavatolásával. De ez esetben nem annyira a csalogatás módozatait kell sajátosságként kiemelnünk, hanem azt, hogy honnan csalogathatta elő a gazdaságba fektetett tőkéket. S éppen Gerschenkron európai iparosítási típusmeghatározása nyomán emelhetjük ki azt a különösen fontos vonást, hogy míg Anglia speciális eszközök nélkül, különlegesen magas felhalmozási forrásaiból az iparosítás spontán kibontakozásának önfinanszírozású útját járhatta, s míg a kontinens Angliához képest elmaradottabb, de az elmaradottságnak csak mérsékelt fokát képviselő országok a bankrendszer segítségével össze tudták gyűjteni az országban lappangó tőkéket, és ezzel biztosították az ipari beruházás szükségletét, addig Kelet-Délkelet-Európában már valóban a bankok sem voltak elegendők — bár • rendkívül fontos szerepet játszottak —, mert az országok az elmaradottság olyan fokát képviselték, amikor meglevő, lappangó tőkék összegyűjtése sem hozhatott megoldást, hiszen ezek mennyisége — az egyes országokban külön, böző mértékben — kevés, sőt egyes esetekben egyenesen elenyésző volt az átalakulás hatalmas igényeihez mérten. A szükséges tőkéket csakis a tőkeimport, a külföldi tőke — bemutatott — nagyarányú beáramlása biztosíthatta csupán, s ez volt e terület iparosodásában, Európa más országaihoz, területeihez képest a legfontosabb eltérés, sajátosság. Az állam beavatkozása csak elősegítette ennek kibontakozását, motiválta e sajátos vonást. Vegyük azonban szemügyre a külföldi tőke közreműködésével meginduló iparosodás főbb eredményeit. Az ipari forradalom széles értelemben vett gazdasági átalakulási folyamatának keretében ugyanis, annak fontos elemeként, magának az iparnak technikai forradalmasodása, a gépek térhódítására alapozott modern nagyipar kialakulása és felülkerekedése is lejátszódik. Ez a folyamat határozottan kibontakozott a közép-kelet-európai országokban, s az első lépések megtételéig jutott a Balkánon. Magyarországon a gőzgépek első alkalmazása — 1848 előtt 9 gőzgép működik az országban — után az 1860-as évek elejéig legfeljebb a gépek sporadikus megjelenéséről beszélhetünk. Az 1863-ban készített gépstatisztika adatai azt bizonyítják, hogy Magyarországon még mindig csak 480 gőzgép működött, összesen 8134 lóerő teljesítőképességgel. (Ugyanekkor az Osztrák Birodalom osztrák—cseh területein 2325 gőzgép 35 837 lóerő kapacitással.) Nemcsak a gőzgépek rendkívül csekély számát tekinthetjük önmagában bizonyító tényezőnek, hanem azt a körülményt gyarországi textilipari alapításokra. Míg 1870-től 1900-ig csak nem egészen 80, addig 1900-tól 1913-ig több mint 220 textilgyárat alapítottak Magyarországon, s mint a Gyáriparosok Országos Szövetségének egyik ülésén —1908 májusában — némi túlzással megállapították, a textilgyárak 9/10 része külföldi alapítású. II. Keller állapította meg (Die Industrieförderung in Ungarn. Prága. 1906. 97.1.) с. könyvében, hogy,,az ipartörvény kibocsátása után a nagy osztrák textilgyárakat felkeresték és csábító ajánlatokkal felkeltették érdeklődésüket az ipari gyarmatosítás iránt. Rövid pár hét alatt Ausztriában számos gyárat kerestek fel budapesti ügyvédek, vidéki kereskedelmi kamarai elnökök, akik nagy szubvenciókat, adómentességet, tarifakedvezményt helyeztek kilátásba. Az osztrák gyárosok többsége elfogadta az ajánlatot: Magyaroszágon textilgyárat létesítenek." (Berend— Bánki: Magyarország gyáripara 1900—1914. 36., 120. 1.)
