Századok – 1968
Történeti irodalom - Csaplár Ferenc: A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma (Ism. K. Nagy Magda) 679
679 [TÖRTÉNETI IRODALOM A szegedi ferences rendház história domusának 1918. november 9-i bejegyzésében a következők olvashatók: „Lázasan folyik minden vonalon a szervezkedés. A tömeglélek nap nap után elégedetlenebb a jelen renddel és uralommal. A katholikus kör — amelynek egyházi alelnöke P. Guardianunk — ma nagyon látogatott gyűlést tartott, amelyből delegátusokat küldött ki a Nemzeti Tanácshoz, nem annyira hódolatát tolmácsolni, mint inkább kijelenteni azt, hogy Szegeden semmiféle oly insuitust nem hajlandó elnézni, mely a katholicizmusnak, vagy a klérusnak szólna. — Sőt a kör egy egész új eszmét dobott fel — mely lehet, hogy országos lesz és édes, de rettenetes módon összeomlott hazánknak még nagy támasza lesz: a magyar párt megalkotását. E pártba óhajtja toborozni mindazt a hazafit, aki a régi Magyarországnak sok-sok értékét — (mely most a sárba tiportatott) — megóvni akarja. A kör kérte P. Guardianunk támogatását ehhez. О ezt meg is ígérte." P. Guardian, azaz Zadravecz tehát már a polgári demokratikus forradalom első napjaiban közreműködött az ellenforradalom zászlóbontogatásánál — és a továbbiakban is megtett minden tőle telhetőt az ellenforradalmi erők szervezése érdekében. A „napló" beszámol arról is, hogy 1919. január 6-án illusztris vendége volt a házfőnökségnek: „Soós tábornok katonai főparancsnok tiszteletét tette, s egyben azon kérését tolmácsolta, hogy P. István és társai segítségére legyenek a katonaság erkölcsi világa megmentésén. A katonaságunkat ugyanis erősen elfogta a félreértett szabadság és egyenlőség . . ." Az 1919. február 2-i keltezés mellett pedig a következő bejegyzés olvasható: „A nagymisei szentbeszédben P. Adminisztrátor (Zadravecz adminisztrátora volt a Szeged alsóvárosi plébániának) felhívta a fiú-ifjúságot, hogy vallási célból »legény-egyletbe« tömörüljön. A buzdítás hatása alatt már a mai nap folyamán sok 14 — 20 óv körüli ifjú jelentkezett »fehér-gyereknek«, »fiú gárdistának«, ahogy naívul nevezték a tömörülést." Aztán napról napra beszámol arról, hogy Soós tábornok után ki mindenki illusztris vendége volt Zadravecznek, s hogy került sor a „fehér-gyerekek" szervezése után az ellenforradalmár terroralakulatok szervezésére is. Zadravecznek tehát kezdeményező, irányító szerepe volt az ellenforradalmi rendszer létrehozásánál, s ettől kezdve — érhették sérelmek, visszahúzódhatott, vagy háttérbeszoríthatták — ő úgy érezte mindig, hogy helye van az ellenforradalmi rendszer vezetésében, s az ellenforradalmi rendszer vezetői is úgy érezték, hogy tartoznak neki saját körükben helyet biztosítani. A frank-ügy után csak 1938-ban kezdett ugyan ismét közügyekkel foglalkozni, de rövidesen megint meglehetősen az első sorokban szerepelt. A források egy másik csoportjából, a Népbíróság tárgyalási anyagából, könnyen át lehet tekinteni az 1938 és 1944 közötti tevékenységét: 1938 szeptemberében revizionista beszédet mondott a budapesti hősi emlékműnél; 1939-ben, Horthy felkérésére, elvállalta a Társadalmi Egyesületek Szövetsége elnevezésű revizionista központ országos elnöki tisztét; ugyanakkor elnöke lett a Nemzeti Figyelő szerkesztőbizottságának, 1942. március 22-ón szovjetellenes háborús uszító beszédet mondott; élesen kommunista-ellenes hangvételű beszédet mondott a Gellért-szállóban a fővezérség létrejöttének 25. évfordulója alkalmával; 1942 decemberétől, mint Zala vármegye küldötte felsőházi tag lett, s itt közreműködött a véderő és a jogi bizottságban; 1944. október 10-től részt vett a háború továbbfolytatását programjára tűző Törvényhozók Nemzeti Szövetsége munkájában, végül ide kívánkozik, hogy ő volt az egyetlen főpap, aki részt vett Szálasi eskütételén. Ha az érdekes kötet bevezetője az említett forrásnak ezen adatait is figyelembe vette volna, nem mutatkoznék szakadék Zadravecz 1927 előtti és 1947 utáni (amiről vázlatosan már beszámol) tevékenysége között. így bontakozhatnék ki igazán előttünk teljes „életműve": a szakadatlan ideológiai, politikai, ha kell fegyveres harc a társadalmi haladás minden megnyilvánulása ellen. Szűcs LÁSZLÓ CSAPLÁR FERENC : A SZEGEDI FIATALOK MŰVÉSZETI KOLLÉGIUMA (Irodalomtörténeti Füzetek 52. sz. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1967) Csaplár Ferenc régi adósságot törlesztett, mikör az 1931-től 1938-ig tevékenykedő művészeti kollégium hiteles történetét megírta. Nem törekedett teljességre, mégis, nemcsak egy város, egy egész ország ifjúsági mozgalmának kontúrjai bontakoznak ki szemünk előtt. A szegedi fiatalok alkotó közösségót elemezve a szerző jól látja, hogy európai jelenség az ifjúság lázadása, útkeresése, a tömegek felé fordulása. Azzal is számol,
