Századok – 1968
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván 35
62 BEREND T. IVÁN— RÍNK1 GYÖRGY kedett, az állami szubvenciók aránya mindössze 5,9%. Az ipari termelés két időpont közötti növekedéséhez viszonyítva a szubvenciók aránya mintegy 2,5%.9 3 Mindez azt mutatja, hogy az állami beavatkozás említett formái látványos jellegük ellenére eléggé periferikus szerepet játszottak csupán az iparfejlesztésben.9 4 Rendkívül hasonló a Balkán-országok állami ipartámogató tevékenysége is. Romániában 1887-ben adtak ki ipartámogató törvényt, ami szerint minden 25-nél több munkást alkalmazó (50 ezer lei tőkével rendelkező) vállalat adó-, vám- és tarifakedvezményt kap, ingyen telephely juttatásban részesül és előjogot nyer állami vásárlásoknál. (1912-ben az állami kedvezményt kisebb üzemekre is kiterjesztik.)9 5 Szerbiában 1893-ban, 1898-ban, majd 1903-ban bocsátanak ki iparfejlesztési törvényeket. Bulgáriában az első törvény kibocsátásának időpontja 1894 volt, s ezt követték az 1897., majd 1909. évi törvények. Az ezek alapján folyósított juttatások az egész bulgáriai ipari invesztíció 4,3%-át tette,ki, az ipari termeléshez való aránya pedig 3,5%. Ez utóbbi adatok alapján Gerschenkron — aki a számításokat végezte és közölte96 — maga is megállapítja, hogy az állami beavatkozás hatékonysága, az állam hozzájárulása az iparfejlesztéshez Bulgáriában legalábbis „szerény" volt. A valóságban azonban — mint a magyar adatok is mutatták — az ipartámogató intézkedések valódi hatása a térség más országaiban sem lépett túl e szerény kereteken. Mindezzel nem azt kívánjuk bizonyítani, hogy az állam ezen beavatkozási tevékenysége nem volt fontos. Sőt nyilvánvaló, hogy az állami szubvenciók hatását hibás lenne egyszerűen a folyósított összegek mértékével mérni, hiszen az állami támogatás olyan hivatalos garanciákat is nyújt, melyek kedvezőbb hitelfeltételekben, addig rendelkezésre nem álló magán források megnyitásában is tovább gyűrűző hatást gyakorol.9 7 A valósághoz nyílván közelebb is áll annak feltételezése, hogy a kelet-délkelet-európai országok állami támogató tevékenysége a vasútépítéshez biztosított kamatgaranciáktól a XX. század eleji iparvállalati alapításig közvetlen befolyásánál sokkal fontosabb közvetett hatásokat gyakorolt a külföldi tőkére, jobb feltételekkel, s mintegy megnyugtató garanciával csábította befektetésekre. Megkockáztatható a feltevés, hogy valamelyes összefüggés is lehet az ipartámogatási törvények kibocsátásának ideje és a nyugati tőke délkelet-európai érdeklődésének feltámadása között a századforduló körül.98 93 Emlékirat a hazai kis- és gyáripar fejlesztéséről. Bpest. 1909. 115. 1.; Szterényi József—Ladányi Jenő : A magyar ipar a világháborúban. Bpest. 1934. 17., 18. 1. 94 Fenti tények egyben azt is bizonyítják, hogy Gerschenkron Magyarországra vonatkozó konkrét megállapításai — melyek egyébként nyilván alapul szolgálnak általánosításához is — bizonyos tények egyoldalú interpretálásán alapulnak. Gerschenkron ugyanis leszögezi: „Magyarországon a bankok tevékenysége nem mutatkozott elegendőnek az iparosítás előmozdítására, és a századforduló körül a magyar kormány erőteljes iparosítási politikába kezdett. Eredetileg a kormány a textilipar fejlesztése iránt mutatott jelentős érdeklődést." (I. m. 20., 21. 1.) 95 N. Spulber: The State and Economic Development in Eastern Europe. 12. 1. 96 A. Gerschenkron: i. m. 228., 229. 1. 97 Erre a hatásra hívja fel a figyelmet H. Rossovsky : Japanese Capital Formation. Journal of Economic History, 1959. szept. 98 Magyarország esetében pontosan tudjuk, hogy a XX. század eleji — 1899 és 1907. évi — ipartámogatási törvények vonzották az osztrák és cseh vállalkozókat ma-
