Századok – 1968
A történelemoktatás kérdései - Eperjessy Géza: A franciaországi történelemtanításról. 656
A FRANCIAORSZÁGI TÖRTÉNELEMTANÍTÁSRÓL 661 rámutat arra, hogy a szabadok között csupán politikai egyenlőség volt. Az athéni demokráciának a terhe a rabszolgákra nehezedett, s miután különbséget tesz az egyiptomi és mezopotámiai, ill. az athéni rabszolgák helyzete között, részletesen foglalkozik a családi és állami tulajdonban lévő rabszolgákkal. A tankönyvek maximaiizmusáról fentebb mondottak az 5. osztályos könyvekre ugyancsak érvényesek. Ebben az évfolyamban is 14 könyv közül választhatja ki a tanár a számára legrokonszenvesebbet. Azonos óraszám mellett a tankönyvek terjedelme hosszabb, mint az előző évfolyamban, általában megközelíti a 300-at, s van olyan is, amely kb. 3 és félszáz oldal.20 Űgy tűnik, hogy egyik-másik — 13 éves gyermekek részére készült — tankönyv szinte egyetemi szintű. A Girard-féle sorozat megfelelő tankönyvét pl. a párizsi Országos Pedagógiai Intézet dokumentációjában található véleményezés így minősíti: „Kissé nehéz, de olyan jól dokumentált, hogy a lecke azért világos marad." A feudális társadalomról szóló 12 nagyoldalas leckében pl. a dokumentumokat és a képeket leszámítva legalább 8 oldal terjedelemben többek között a parasztság legkülönfélébb szabad és félszabad rétegeit a legkülönbözőbb szolgáltatásaikkal együtt oly részletességgel tárgyalja a tankönyv, amilyet a tanárképzésben sem szoktak megkövetelni. A nyugat-európai XI—XIII. századi gazdasági fellendülésről szóló 18 oldalas leckében szó esik többek között a mezőgazdasági és demográfiai „forradalomról", az agrotechnika és táplálkozás fejlődéséről; a parasztság helyzetében bekövetkező változásokról; a kereskedelem „forradalmáról", a pénzforgalomról, az olasz és német pénzemberekről, a champagne-i vásárokról; a városi élet „forradalmáról", a városi lakosság rétegharcairól, a céhekről — hogy csupán néhány címszót említsünk. Mindezt 5 korabeli forrásszemelvény is alátámasztja; háromnyomásos gazdálkodás a XII —XIII. században; egy kollektív felszabadító oklevél; a saoni kommunáról szóló XII. századi dokumentum; a párizsi molnárcóh privilégiuma, a kallómunkások szabályzata; utóbbiak kb. 4 oldalon; ezenkívül kb. 7 oldalnyi kép részletes magyarázatokkal a lófogatolás új módszeréről, a vízimalom működéséről, a faluhatár felosztásáról stb.; sematikus ábrák és térképvázlatok Európa XIII. századvégi gazdálkodásáról. Ha a dokumentációt és a képeket leszámítjuk még mindig kb. 7 nagy oldalnyi szöveg marad. A nehézségeknek azonban bizonyára nemcsak mennyiségi, hanem minőségi összetevői is vannak. A francia tankönyvek — sok más nyugati országéhoz hasonlóan — komplex jellegűek: a gazdaságitársadalmi, a politikai és a kulturális szféra valamiféle teljességének bemutatására törekszenek; s a francia történelemtudomány nagy hagyományainak megfelelően, és talán épp az Annales körétől is megtermékenyítve, különösen a gazdaság- és társadalomtörténeti vonatkozásokban rendkívül gazdagok. így pl. a római történelmet, s ezen kívül a korai és virágzó feudalizmust tanuló 13 éves gyereknek igen összetett történelmi anyagot, lényeges összefüggéseiben is megragadva kell elsajátítania, anélkül, hogy a — természetesen - polgári szemléletű tankönyvek ehhez megfelelő eszmei alapot biztosítanának. A könyvek példaszerű módszertani apparátusa viszont nem csekély segítséget nyújthat a korszerű történelmi műveltség kialakításához azzal a nem véletlenül nagyszámú történelmi segédkönyvvel együtt, melyekről a későbbiekben esik szó. A 4. osztályban 12 tankönyv közül lehet választani. A heti óraszám azonos az előző osztályokéval, a tankönyvek terjedelme olykor magasabb azokénál.2 1 Mivel ebben az évfolyamban kerül tárgyalásra Franciaország felemelkedése, majd a „gloire" első, a Bourbonok — s főként a Napkirály — alatti ragyogása (a tanterv által előírt anyag — mint láttuk— 1328—1715), a korábbi évfolyamban is tapasztalható Nyugat-Európas frankocentrikus szemlélet itt különösen szembetűnő. Még a legfontosabb történelmi események is csak periférikus jelentőségűek, ha nem gyakoroltak közvetlen befolyást a francia fejlődésre. A török támadást s az ellene folyó védekezést pl. éppen hogy érintik. Jellemző, hogy a nikápolyi csatánál Zsigmond király nevét nem említik, de a seregében harcoló francia lovag, Jean sans Peur hősiességót annál inkább kiemelik.22 Egy tanári munkaközösség által összeállított, több mint 400 oldalas tankönyvben csupán 5 — 6 sor jut olyan történelmi eseményre, mint az angol forradalom, megemlítve a „kerekfejűeket" és a puritán Cromwell által fanatizált parlamenti harcosokat, akik a polgárháború idején megverték a király híveit. Előbb kiszolgáltatták a parlamentnek, majd kivégezték I. Károlyt, aki „elszántan s beletörődve ment fel a vérpadra". Ezután még 10 egynéhány "Collection Paul Vial: Sécher-Brand 1965. 344.1.; vagy a Girard-féle sorozatban megjelent tankönyv 352 oldalas, 400 illusztrációval, 8 színes táblával, 56 közönséges fényképpel. 21 Egy tanári munkaközösség (Une réunion des professeurs) álta összeállított 1965. évi tankönyv pl. 407 oldalas; a Girard-féle sorozatban megjelent könyv 333; a Collection d'histoire Paul Vial-féle sorozatban készült 318 oldalas. " Girard-sorozat, i. m. 59. 1.; a M. Choulanges—J. M. D'Hoop (utóbbi a történelem és földrajztanárok társaságának elnöke)-féle sorozat 1965. 60. 1.
