Századok – 1968

A Történelmi Társulat és a Századok múltjából - Bokes; František: Szlovák témák és szlovák munkatársak jelentkezése a Századok hasábjain (1867–1918) 649–648-649

SZLOVÁK TÉMÁK ÉS MUNKATÁRSAK A SZÁZADOK HASÁBJAIN 655 ténetéhez (1620—1670)" című tanulmánya, amely 1892-ben jelent meg (709 — 719., 793 -810. 1.), s végül az 1898-ban kiadott „II. Rákóczi Ferenc porosz összeköttetései történetéhez" című tanulmánya (1898. 577 — 597. 1.) is. Különleges figyelmet szentelt Kvacsala tanulmányainak Szilágyi is. Erről tanúskodik gazdag levelezésük is, amely a XIX. század végéig, vagyis Kvacsalának a dorpati egyetemre való távozásáig tartott, amikor Kvacsala egy időre elhallgatott. Kvacsala értesítette Szilágyit, aki egyébként a budapesti Egyetemi Könyvtár igazgatója is volt, levéltári kutatásainak eredményeiről és javaslatot tett, hogy mit lenne érdemes a feltárt forrásokból lemásoltatni és kiadatni. A XIX. század utolsó évtizedében, annak ellenére, hogy a távoli Dorpatban működött, a Századokban megjelent cikkein kívül egész sor tanulmányt publikált. Nagyon gazdag és érdekes Kvacsalának Szilágyival folytatott levelezése, amely szintén a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában található. A XIX. század végén a Századokba kezdett írni Matunák Mihály is (I860 —1932), aki elsősorban Magyarország törökkori történetére specializálta magát. Már 1896-ban (338 — 341. 1.) megjelent a Századokban rövid tanulmánya „Érsekújvár alapítási éve", de már ezt megelőzőleg néhány recenziót írt a Századokba a kutatási és érdeklődési körébe vágó könyvekről. Végül már a XX. században a Századok hasábjain találkozunk a szlovák származású pozsonyi gimnáziumi tanár, Eduard Krajnák nevével (1848-ban született), aki elhatározta, hogy aktívan közreműködik a Századokban. Tevékenysége elsősorban recenziós jellegű volt. Érdekes, hogy nemcsak a J. Botto fellépése következtében jelentős mennyiségi és minőségi fejlődésnek lendült szlovák történetírást, hanem a cseh történeti müveket is figyelembe vette. Krajnák ismertetéseket közölt a Budapesti Szemlében (1893) és a Katolikus Szemlében (1899) is. A cseh munkák közül 1907-ben ismertette pl. a „Cseh történet bibliográfiáját", valamint Novotny: Cseh történet-ét és esetenként a Casopis Öeské Historie (Cseh történeti folyóiratáról is készített recenziót. Recenziós tevékenységet fejtett ki a Századokban Krajnákon kívül Ernvey is, mégpedig a Szláv történeti szemle rovatában. Figyelemmel kísérte a Slovenské Pohl'adv-t és a Sbornik Slovenskej Muzeálnej Spolocnosti-t, s ebből főleg J. Botto és Kvacsala cikkeit. De sem Krajnák, sem pedig Ernyey recenziós tevékenysége nem volt rendszeres és folyamatos, ami a szlovák történeti irodalom nyomonkövetését illeti. Természetesen a Századok működésének első fél évszázada alatt nem szentelhette magát a szlovák történetírás igényeinek olyan mértékben, ahogy arra szerkesztői - főleg Szilágyi — törekedtek. Sok hiányosság volt, elsősorban a recenziós tevékenységben. S ha a Századok sokkal adós maradt e vonatkozásban, ezt nem is annyira a szerkesztők készségének hiánya okozta, hanem egészen más okok. A Századok figyelembe vette azt a történeti irodalmat, amely a mai Szlovákia területének, ill. történetének tematikáját érintette. A Századok lehetőleg igyekezett kitérni a nemzetiségi harc elől ; ezt pozitívumként kell értékelni, különösen tekintettel más egykorú, Magyarország és nemzetei történetével is foglalkozó folyóiratokra. Befejezésképpen hangsúlyozzuk : kívánatos lenne, hogy ez a Századoknak a szlovák történészekhez és Szlovákia múltjához való viszonyát tárgyaló, korántsem kimerítő és sokoldalú áttekintés további ösztönzője lenne a szlovák és a magyar történészek együttműködésének.