Századok – 1968

A Történelmi Társulat és a Századok múltjából - Bokes; František: Szlovák témák és szlovák munkatársak jelentkezése a Századok hasábjain (1867–1918) 649–648-649

SZLOVÁK TÉMÁK ÉS MUNKATÁRSAK A SZÁZADOK HASÁBJAIN 651 jén egy szlovák publicista, Jozef Hlozansky adott ki. Hlozansky 1872-ben Oroszországba emigrált. Hlozansky történeti cikkeiben egyrészt a szlovák nemzeti mozgalom aktuális kérdéseinek tematikáját (Szlovákok nemzeti területe a múltban), másrészt a szlovák nemzeti élet szervezésének problémáit dolgozta fel, s amellett cikkeinek tendenciája leplezetlenül magyarellenes volt, mivel cikkei az akkori szlovák nemzeti politika aktivitásának növelése, illetve céljainak érdekében íródtak. Zsilinszky kétkedéssel fogadta Hlozansky cikkeinek, hozzászólásainak szakmai vonatkozásait, nem értette, mit akar a szerző általuk elérni, csodálkozott a szerző túlzott öntudatosságán; cikkeit végeredményben áltudománvosnak, sovinizmussal átitatottaknak tartotta. A szlovák történetírásra vonatkozó további megjegyzéseit Zsilinszky csak a Századok VI. évfolyamában (1872. 39 46. 1.) hozta nyilvánosságra. Kritikának vetette alá a Letopis Matice Slovenskej VIII. évfolyamában 1870-ben megjelent cikkeket, adalékokat, hozzászólásokat. Kritikai megjegyzéseinek bevezető részében megállapítja, hogy a Matica Slovenská nagy érdeklődést tanúsít Magyarország története iránt, ugyanakkor azonban megjegyzi, hogy a Letopis cikkeinek szerzői nagyobb szeretetet tanúsíthatnának a történeti igazság, és kevesebb gyűlöletet a magyar múlt iránt. Zsilinszky véleménye szerint a szlovák történészek nagy elfogultságot, sőt elvakult gyűlöletet tanúsítanak a magyarok és múltjuk iránt, s ezáltal csökkentik cikkeik tudományos értékét. Zsilinszky a szlovák történészek cikkeinek ezt a jellegét azzal magyarázza, hogy a szlovák történészeket felháborítja az a tudat, hogy cikkeik sem a magyar közvéleményben, sem pedig a történészek körében nem találnak olyan visszhangra és érdeklődésre, amelyet ők elvárnának. Zsilinszky megjegyezte, hogy a szlovák történészek még olyan témakörben, mint amilyen Anonymus, sem tudnak megfontoltan és mérsékelten írni. Ez a kritikai megjegyzés főleg J. Hlozanskyra, illetve „Bevezetés a magyar történet megismerésébe" című cikkére vonatkozott. Hlozansky állításait Zsilinszky ismételten kitalálásnak és mesének nevezte és újból a Biele Uhorskoban megjelent cikkeire utalt. F. V. Sasinek és más szlovák szerzők cikkeire tett kritikai megjegyzések után azt az óhaját fejezte ki, hogy jó lenne, lia a szlovák történészek megszabadulnának az előítéletektől és a gyűlölettől, s az igazság feltárása érdekében nemes versenyre kelnének a magyar történészekkel; e verseny szellemét a közös haza iránti szeretetnek kellene áthatnia. Zsilinszky azonban figyelmen kívül hagyta a magyar kormányzati szervek és a szlovák nemzeti mozgalom viszonyában beállott fordulatot, az egyre súlyosabbá váló helyzetet, pedig éppen ez a helyzet kényszerítette a szlovák történészeket arra, hogy a nemzeti mozgalom védelmének érdekében egyre agresszívabban lépjenek fel. Zsilinszky a szlovák történeti irodalomról írott recenzióit a Századok VII. évfolyamában is folytatta (1873. 338 349.1.), s ebben méltatta azokat az érdemeket, amelyeket a Matica Slovenská elsősorban az oklevél-anyag összegyűjtésével és hozzáférhetővé tételével szerzett, s egyben kifogásolta a szlovák történészek partikuláris szemléletét. Ismételten kritikai elemzés alá vette a Letopis Matice Slovenské IX. évfolyamát, s főleg F. V. Sasinek kiadói tevékenységét emelte ki. Zsilinszky recenzióján kívül a Századok említett évfolyamában megjelentette a korán elhúnvt fiatal szlovák származású történész, a Nemzeti Múzeum őre, Supala Ferenc cikkét is. Zsigmond király négy oklevele publikálásáról van itt szó, amelyek a tiszmenei (Tismen) és vodicai (Vodrica) kolostorokra vonatkoztak. Ezeket az okleveleket korábban, 1840-ben Oroszországban már publikálták. Supala magyar fordításban is nyilvánosságra hozta őket. A Századok