Századok – 1968

A Történelmi Társulat és a Századok múltjából - Bokes; František: Szlovák témák és szlovák munkatársak jelentkezése a Századok hasábjain (1867–1918) 649–648-649

650 FRANTISEK BOKES nemzet megteremtésére való törekvését, azt, hogy miért követelik, hogy nemzeti területüket különálló etnikai területnek ismerjék el, végül pedig azon követelésüket, hogy a szlovák nemzet számára Magyarország keretén belül olyan helyzetet teremtsenek, hogy a szlovákok saját adminisztratív, beligazgatási, bírósági és kulturális szerveik révén mint nemzet a legteljesebb mértékben hasznosíthassák magukat. A szlovák történészek 1861 után, főleg pedig 1867- 1868 körül szokatlan intenzitással fogtak hozzá e feladat teljesítéséhez. Magától értetődő, hogy e közben szembetalálták magukat a magyar uralkodó osztályok képviselőinek ellenállásával, akik nemcsak a szlovák nemzeti mozgalom memorandum-követeléseitől határolták el magukat, hanem még csekélyebb érdeklődést tanúsítottak a történelmi forrásokból merített érvekre, amelyeket a szlovák történészek nagyon gyakran egyoldalúan, csak a szlovák nemzeti mozgalom érdekeit szem előtt tartva válogattak ki. Az 1868-as nemzetiségi törvénynek törvényerőre való emelése után nagyon mostoha körülmények közé került a szlovák nemzeti mozgalom, aminek az lett a következménye, hogy a szlovák történészek is fokozott mértékben kapcsolódtak be a nemzetvédő küzdelembe, s így csakhamar szembe találták magukat egyrészt a közömbösséggel, másrészt a magyar történészek és a politikai közvélemény ellenállásával. A magyar uralkodó körök politikailag egységes magyar nemzeti állam kialakítására irányuló törekvése, amely figyelmen kívül hagyta az egyes magyarországi nemzetiségek érdekeit, emiatt 1868 után a történész munka különböző formáiban és akcióiban kifejezésre jutott. E rövid jubileumi jellegű hozzászólással nyomon akarjuk követni egyrészt, hogy milyen szerepet játszott a Századok a szlovák történetírás fejlődésében, másrészt azt, hogyan tükröződött a Századok hasábjain a magyar történészek érdeklődése a szlovákok és Szlovákia múltja iránt, esetenként hogyan reagáltak a szlovákok nemzetalkotó törekvéseire és a szlovákoknak nemzeti létük biztosításáért folytatott küzdelmére. Teljesen érthető, hogy a magyar történészek megnyilatkozásaiban, akik 1867-ben létrehozták a Magyar Történelmi Társulatot és annak reprezentatív sajtóorgánumát, a Századokat, nem látjuk nyomát annak, hogy érdeklődést tanúsítottak volna Magyarország nem-magyar népei múltjának feltárása iránt is. Erről tanúskodik különben a Századok I. évfolyama is, hiszen egyetlen erre vonatkozó cikket, tanulmányt vagy hírt nem találhatunk benne. A Századok II. évfolyamában viszont már feltűnik a békéscsabai szlovák származású Zsilinszky Mihálynak (1838 1925) — ebben az időben a szarvasi gimnázium tanára — a cikke (1868. 47 54. 1.), aki hitszónoki és tanári tevékenységét egyaránt némi szlovákellenes tendenciával — a magyar történettudomány szolgálatába állította. Zsilinszky a Századok „Szláv történelmi szemle" rovatában recenziós tevékenységet kezdett, terjedelmes adalékot közölt és egészében véve negatív kritikai megjegyzéseket fűzött a szlovák történész Jónás Záborsky (1812 1876) „Mikor egyesítették Szlovákiát Magyarországgal" című cikkéhez, amely a Letopis Matice Slovenskej című évkönyv III IV. kötetében jelent meg. Zsilinszky a cikket értékelve megjegyezte, hogy a magyar történetírásnak figyelembe kell vennie a magyarországi nem-magyar történészek munkáit is, mivel ezek is jelentősen hozzájárulhatnak a magyar történet problémáinak feltárásához. A Századok következő évfolyamai is arról tanúskodnak, hogy Zsilinszky továbbra is nagy figyelmet szentelt a szlovák történészek munkáinak. Figyelmét különösen a „Biele Uhorsko" (Fehér Magyarország) történelmi-politikai folyóirat vonta magára, amelyet 1868 végén és 1869 ele-