Századok – 1968
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván 35
AZ IPAIÎI FORRADALOM KERDÉSÉHEZ 57 fedezetet. Államkölcsön formájában végül 1867 — 73 között 600, majd a századfordulóig további 1600 millió korona külföldi tőke áramlott az országba, elsősorban Ausztriából, de nem csekély mértékben Németországból és Franciaországból. Maga a mezőgazdaság képezte a külföldi tőkebeáramlás harmadik legfontosabb területét ! Néhány osztrák bank részben közvetlenül is nyújtott jelzáloghitelt a magyar nagybirtokosoknak. Összegszerűen ez a századfordulóig mintegy 400 millió koronát tett ki. Nagyobb szerepe volt viszont a magyarországi nagybankok által kibocsátott záloglevelek átvételének, 1873-ig mintegy 110, majd a századfordulóig további 650 millió korona értékben. A községi kötvénykibocsátás 250 millió korona külföldi tőkeimportot eredményezett. Összegszerűleg viszonylag alacsony volt a közvetlenül magyarországi hitelintézetekbe fektetett tőke, a századfordulóig ezt legfeljebb 200 millió koronára tehetjük. Természetesen ennek jelentősége, figyelembe véve a budapesti nagybankok szerepét — itt volt ugyanis külföldi tőkeérdekeltség — a magyarországi hiteléletben és a magyarországi gazdasági élet egyéb szféráiban, , többszörösen túlnőtt számszerűségén. Az iparban 1867 és 1873 között még jelentéktelen (35 millió korona) volt a külföldi tőkebefektetés, a továbbiakban, főleg 1890 után, ez már gyors ütemben, közel 240 millió koronával gyarapodik. Ha az iparba fektetett tőkeösszegek nem is érik el az egyéb területek külföldi befektetéseit, mégis meghatározó lökést adtak az ipar kibontakozásának. Ezt mindennél jobban mutatja, hogy a századforduló idején a magyarországi gyáripar — részvényérdekeltség alapján — 42%-a teljesen külföldi kézben volt, s további 18%-ában, magyar tőkecsoportok mellett, jelentős külföldi részesedés található. A működő gyárak alapításában, fejlesztésiben tehát csak a gyáripar 40%-ában nem játszott szerepet valamely külföldi tőkeérdekeltség. Nem lenne teljes a kép a külföldi tőke kelet-délkelet-európai tevékenységéről, ha nem vesszük figyelembe a balkáni befektetések sajátos jellegét. Míg a közép-kelet-európai országok esetében ugyanis a külföldi tőke befektetései elsőrendű gazdasági jelentőséggel bírtak, addig a Balkánon a hatalmas külföldi hitelek nem elsősorban gazdasági, hanem katonai-politikai indítékból eredtek, s hasonló célokat szolgáltak. Az önállóságukat elnyerő Balkán-államok úgyszólván születésük pillanatától hatalmas hiteleket kaptak. Szerbia, mint önálló állam az 1878. évi berlini szerződés eredményeként született. „Amikor az újszülött állam — írja a külföldi tőke tevékenységének már idézett kutatója — először felnyitotta szemét, pillantása a bölcsőjét körülálló hitelezőkre esett."85 A század végéig Szerbia már 400 millió frank körüli hitelt vett fel, s a világháborúig tartozásállománya már a 900 milliót is meghaladta. Hasonlóan rohamosan nőtt a bolgár tartozásállomány is: 1900-ra már meghaladta a 200 millió frankot, 1914-re pedig elérte á 850 milliót.88 A hitelek ..azonban nem a magángazdaságba folytak, hanem úgyszólván teljes egészében államkölcsönök formájában az államapparátus, a hadsereg kiépítésére, 85 H. F eis: i. vá. 262. 1. 86 Uo. 272—274. 1.; Lubomir Lestojj: Die Staatsschulden und Reparationen Bul-garien^ 1878—1927. Leipzig. 1928. 120. 1.; Milan Simitch: La Dette Publique de la Serbie de l'origine à la guerre de 1914. Paris. 1925. 74. 1.