Századok – 1968
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván 35
58 BEREND X. IViN—RÄNKI GYÖRGY •ч fegyverek vásárlására, az államháztartás egyensúlyának biztosítására, s ugyancsak stratégiai jelentőségű vasutak építésére. Ez utóbbival kapcsolatosan szükséges ugyanis megjegyezni, hogy a balkáni vasútépítés nem elsősorban az érdekelt országok gazdasági igényéből fakadt, amihez külföldi befektetéseket vett igénybe az állam, mint pl. Magyarországon, hanem kifejezetten külföldi stratégiai-politikai elképzelések nyomán indult meg a vasútépítkezés. Szerbia számára pl. a berlini egyezményben a nyugati nagyhatalmak előírták a Bécs és Konstantinápoly közötti vasút Szerbiára eső szakaszának felépítését. Az építkezést azután az osztrák kormány, illetve a Hirsch báró által létrehozott osztrák—francia szindikátus finanszírozta. Bulgáriában ugyanezen vonal megfelelő szakaszát még a török kormány közreműködésével angol szindikátus kezdte építeni. A hetvenes évekig felépült részvonalak egységes további kiépítése érdekében azután 1883-ban három ország delegátusai és a török kormány megegyeztek, s ennek alapján 1888-ra létrejött a kapcsolat Konstantinápoly és Bécs között. A közel 1700 km hosszúságú vonalat a Deutsche Bank által irányított Betriebsgesellschaft der Orientalischen Eisenbahnen vette át.87 A nem gazdasági jellegű befektetések hatalmas pénzügyi terhet róttak a balkáni államokra. Mivel a felvett kölcsönök nem elsősorban a gazdasági növekedést előmozdító befektetésekre kerültek, a visszafizetés belső feltételei 1 a nemzeti jövedelem megfelelő növekedéséből nem jöttek létre. A századforduló körül mind Bulgáriában, mind Szerbiában az állami bevételek 30-30%-1 át már a tartozás-szolgáltatás emésztette fel, s a balkáni országok egymást követően pénzügyi csődbe, s ennek nyomán nemzetközi pénzügyi ellenőrzés alá kerülnek. Szerbiában már 1895-ben sor került erre, amikor is a hitelezők a tartozások rendezésére nagy konszolidációs hitelt folyósítottak, nemzetközi bizottságot állítottak a pénzügyek élére és lefoglalták az állami bevételek leg- ! nagyobb részét a törlesztések biztosítására. Bulgáriában 1902-ben hajtják végre ugyanezen pénzügyi lépéseket. „Minden önálló állam elég kötelet vásárolhat, hogy fölakassza magát, ha eleget fizet érte" — kommentálta szellemesen a jelenséget a már idézett szerző.88 A XX. század elején valamelyest meginduló egyéb, a termelés területeire irányuló, magánjellegű befektetések viszonylag alacsonyak voltak, Szerbiában inkább csak 1904 és 1910 között jellemezték a külföldi tőketevékenységet. A bolgár magángazdaságban pedig az 1910-es évek elején a többszáz millió frankra rugó tartozásállományból mindössze nem egészen 42 milliót invesztáltak a magángazdaságba. Ez utóbbi pedig főként olyan kitermelő ágazatokba összpontosult, ami ugyancsak a külföldi gazdasági érdekek közvetlen, úgyszólván áttétel nélküli érvényesítését testesítette meg, s kevésbé kapcsolódott a belső gazdasági fejlődés addigi menetéhez. Legszemléltetőbben a romániai befektetések tükrözik ezt a jelenséget, hiszen a román iparba 1914-ig befektetett összes tőke mintegy 50%-a az olajiparba ment.89 Vitathatatlan tehát, hogy a közép-európai és a balkáni külföldi tőkebefektetések jellege jelentősen eltért, s az utóbbi erősebben magán viselte a 87 ff. Feis: 294—296. 1. 88 Uo. 266. kk., 272. kk., 264. 1. 89 Victor Slavescu: Die Agrarfrage in Rumänien. 10. 1.