Századok – 1968

Közlemények - Ságvári Ágnes: Diplomáciai iratok 1920-ból; Kun Béla kijuttatásáról Ausztriából Szovjetoroszországba. 562

564 SÁGVÁUI AGNES népbiztosoknak mint közönséges bűnözőknek a kiadatását. Akkor az ország nemzetközi elszigeteltségét a belügyi hatóságoknál jobban érzékelő magyar külügyminisztérium korainak minősítette a kérést.7

De a kormányzat belső helyzete sem volt annyira szilárd, hogy a közvélemény színe előtt, a tervezett monstre népbiztos perrel, a vádlottak padjára ültethesse a tanácsrendszert.8 1920 elejére a helyzet némileg változott. A már majdnem egy éve fennálló ellenforradalmi Horthy-rendszer fokozta agresszivitását. Ausztriában a reakciós-konzervatív csoportok erőre kaptak. A belpolitikában a Heimwehr létrehozásával a demokrácia erői ellen nyílt katonai-politikai szervezkedésbe kezdtek. Előretörésük külföldi támaszait a szélsőjobboldali bajor katonai körökben és az ellenforradalmi magyar kormányszerveknél találták meg. Ez az irányzat illegális eszközök alkalmazásától sem riadt vissza. Míg hivatalos osztrák kormánytényezők elutasították a Heimwehr szélsőségesen reakciós és soviniszta tervét, hogy Nyugat-Magyarország birtoklásáért cserébe szolgáltassák ki a népbiztosokat, Bécs rendőrfőnöke, Johannes Schober saját hatáskörében minden segítséget megadott a népbiztosok megölésére illegálisan Ausztria területére érkezett Prónay különítményes terroristáknak.9 A sikertelen kísérlet után, mivel mint kormánytisztviselő nem kompromittálhatta a kormányzatot, Schobernek további illegális tevékenység támogatásától viszsza kellett vonulnia. Az illegális vonalat a gr. Leopold Hartig és Lichtenstein hg. vezette „Vereinigung für Ordnung und Recht" nevű, befolyásos politikai és katonai személyiségeket tömörítő titkos szervezet folytatta. Az 1920 januárjában a magyar vezérkarral kötött írásbeli szerződés szerint az aláírók vállalták, hogy hatalomrajutásuk esetén Horthyék 10 millió koronás támogatásának fejében, még abban az esetben is, ha a békeszerződés másképp rendelkeznék, a nyugat-magyarországi területek hovatartozását a magyarokkal egyetértésben döntik el. A titkos szervezet, miután abba a keresztény-szocialisták és a német nemzetiek prominens vezetői, mint pl. Ignaz Seipel is beléptek, a fél vagy egész illegalitás mellékutcájából a pártközi, parlamenti politika színterére lépett.10

Nem róható fel az osztrák kormánynak, hogy a szomszédos magyar kormányzattal, még ha az nyílt terror útján is került hatalomra, diplomáciai kapcsolatot létesített. De bírálandó a magyar vezérkar és az osztrák szélsőségesen reakciós szervezetek illegális megállapodása, amely nemcsak a magyar kormány külpolitikai helyzetének megszilárdítását szolgálta, hanem kétségkívül hozzájárult az ausztriai erőviszonyok jobboldali irányú eltolódásához is. Az osztrák szociáldemokrata pártban Otto Bauer határozott intézkedéseket követelt.11

1920 januárjában az Osztrák Kommunista Párt és az ' A kikérésre vonatkozóan Id. Soós: i. m. 370. 1. 8 Az országban maradt 10 népbiztos perét csak júliusban kezdték el és az decemberig húzódott. Az ítélet végrehajtására azonban nem került sor, mivel a szovjet kormány túsznak minősített fehér tisztekkel cserélte ki őket és más tanácsköztársasági funkcionáriusokat. Ld. Rév Erika: A védelem szerepe a ;

pbiztos-perben. Századok, 1967. 3 — 4. sz. 9 Schober, aki 1921 —22-ben, majd 1929 —30-ban kancellár volt, már 1919-től is aktívan támogatta a magyar ellenforradalmárokat, a Magyar Tanácskormány követségének kirablásáról is tudomással bírt. Gábor Sándorné : Ausztria és a Magyar Tanácsköztársaság. Kézirat. A bécsi magyar követség c. fejezet. 10

Kerekes Lajos : i. m. 356 — 357. 1. 11

Az osztrák szociáldemokrácia radikális szárnyán álló Friedrich Adler, Otto Bauer, akik kezdettől élesen szembeszálltak a magyar proletárdiktatúra taktikájával, határozott harcot követeltek az ellenforradalmi törekvések ellen, ós síkra szálltak a Tanácsköztársaság vezetőinek menedékjogáért. — Soós : i. m. 372. 1.