Századok – 1968

Közlemények - Ságvári Ágnes: Diplomáciai iratok 1920-ból; Kun Béla kijuttatásáról Ausztriából Szovjetoroszországba. 562

DIPLOMÁCIAI IRATOK KUN BÉLA KIJUTTATÁSÁRÓL 563 menekülésük utáni jogi helyzetüknek és az osztrák kormánykörök ezzel kapcsolatos kombinációinak problémáit már minden oldalról megvilágították.2 A népbiztosok fizikai megsemmisítésére törő ellenforradalmi terrorkísérletek és prefasiszta szervezkedések összefüggéseiről hiteles vallomásokat, beszámolókat ismerhetünk.3

Van bizonyos áttekintésünk a kiszabadításukra irányuló kezdeményezésekről is.4

Keveset tudtunk azonban magának a kiszabadításnak a körülményeiről. Miután a Német Birodalmi Külügyminisztérium (Külügyi Hivatal) iratanyagának magyar vonatkozású fotómásolatai a közelmúltban Magyarországra kerültek, ismertté lett a „Kun Béla dosszié" tartalma. Az Osztrák Állami Levéltárban pedig ez évben megnyitották a kutatás számára az 1919—1925 között keletkezett iratokat.5 * 1920 tavaszára már nyivánvaló lett, hogy a Karlsteinba, majd Steinhofba internált magyar népbiztosok, névszerint Landler Jenő, Pór Ernő, Vágó Béla, Pogány József, Rákosi Mátyás, Varga Jenő, Szántó Béla, Bettelheim Ernő, Hirossik János és az időközben Stockerauban szigorított elkülönítés alá vetett Kun Béla helyzetében pozitív változás alig várható. Már maga a menedékjogot annakidején feltételesen rendező megállapodás sem volt egyértelmű. Az osztrák kormány mindössze azt vállalta, hogy „nevezetteknek tartózkodást csak arra az időre engedélyez, amig a német-ausztriai köztársaságra ebből belső vagy külső nehézségek nem támadnak". Az osztrák kormány szabad kezet kapott a népbiztosok helyzetének rendezésére azzal, hogy eleve kikötötte: „a kormány által kijelölt helyen, hatósági felügyelet alá helyezi" őket.6

De lényegében szabad kezet kapott a visszatoloncolásra is. A fogadó fél, mikor kijelentette, hogy addig nyújt menedéket, amig „a belső helyzet a Magyarországon való tartózkodást számukra lehetővé teszi", óvatosan kerülte annak meghatározását, mit ért a belső helyzet olyan fordulatán, amely Kunék Magyarországon való „tartózkodását" „lehetővé teszi". Sőt, mivel a dokumentum előzetesen semmiféle garanciához nem kötötte a népbiztosok hazabocsátását, sorsukat a későbbiek folyamán az osztrák és az ellenforradalmi magyar kormány tárgyalásaitól tette függővé, beleértve esetleges magyarországi letartóztatásuk lehetőségét is. A letartóztatás reális veszély volt. Tudvalevő, hogy a Budapesti Törvényszék kérte a 2 G. Soós Katalin: Menedékjog vagy kiszolgáltatás? Századok, 1963. 2. sz. 369 — 382v

1. Gábor Sándorné : Böhm Vilmos bécsi magyar kövét jelentése a Peidl-kormányhoz és Ágoston Péter külügyminiszterhez. Párttörténeti Közlemények, 1960. 4. sz. Katalin Gulya (G. Soós Katalin) : Die westungarische Frage nach dem ersten Weltkrieg. Das Burgenland und die Politik der ungarischen Regierungen, 1918—1921. — Österreichische Osthefte 1965. 2. sz. Herbert Steiner: Ungarische Volkskomissärc in Österreich. Weg und Ziel, 1960. 11. sz. 764 — 772. 1. 3 Ld. Kerekes Lajos : „Weisse Allianz". Bayrisch-österreichisch-ungarische Projekte gegen die Regierung Renner im Jahre 1920. Österreichische Osthefte 1965. 5. sz. 353 — 367. 1. Kun Béláné: Kun Béla. Magvető 1966. (Karlstein — Stockerau Steinhofe, fejezet); A határban a halál kaszál. Fejezetek Prónay Pál naplójából. (Sajtó alá rendezte és a bevezetőt írta: Pamlényi Ervin és Szabó Ágnes.) Bpest, Kossuth Könyvkiadó. 1963. 1 Szabó Ágnes : A népbiztos per 40. évfordulójára. Párttörténeti Közlemények, 1960. 4. sz. 183—190. 1.; és Gábor József : A szovjet kormány akciója a magyarországi fehérterror üldözöttéinek megmentésére. Párttörténeti Közlemények, 1964. 4. sz. 5 Auswärtiges Amt Politische Abteilung; Béla Kun und Genossen, a dosszié soro- ' zatszáma К 1111. Az osztrák eredetű iratok a Neues Politisches Archiv 467 és Präsidialakten 12, Person Kun Béla — csomókban találhatók. 6 Böhm Vilmos: i. m. 358-359. 1. 11*