Századok – 1968
Tanulmányok - Sz. Jónás Ilona: A középkori falvak elnéptelenedésének kérdéséhez egy provencei baillage 1343. évi összeírása alapján 536
A KÖZÉPKORI FALVAK ELNÉPTELENEDÉSÉNEK KÉRDÉSÉHEZ 547 „a következő személyek eltékozolván javaikat, elhagyták a castrumot, mintegy három éve és Nice-be vagy Grasse-ba mentek, és ott laknak, vagy meghaltak."48 Hasonlóképpen Le Fugeretben olvashatjuk 15 név felsorolása előtt, hogy a következők meghaltak, ill. eltávoztak a castrumból és „a tengerpartra költöztek". A megnevezett helyek több mint a fele tengerparti területre esik. Itt is a központi városok játszanak fő szerepet. Legnagyobb a vonzása Nizzának (23), utána Grasse következik (11), Fréjus (4), Hyères (3), Antibes, Toulon, Vence, Villeneuve Vence, Saint Paul Vence, Canneto, Brignoles, Aix, Mosgins 1 — 2 esetben említtetnek. A baillie székhelyére, Puget Théniersbe költözők száma 9, általános megjelöléssel „in Provincia" távozott 8. A kisebb települések közül a nagy forgalmú Peyresqu, továbbá Bormes, Sausses, Moustier háromhárom, Rochebrune négy ízben kerül említésre. A környező falvak szintén egy-két esetben szerepelnek.49 A távolabbi területekről egy ízben Avignon-t jelölik meg új lakóhelyként, és öt alkalommal beszél a forrás Itáliába, illetve Lombardiába költözésről. A koldusok mentesültek az adófizetés alól, így az összeírásban nevük után gyakran csak ennyi áll,,mendicans est". Azonban számuk növekedése tette feltehetően indokolttá, hogy az összeírok esetenként róluk is bővebben nyilatkozzanak. Az elhalt családfő gyermekei gyakran váltak koldussá atyjuk feudális kötelezettségből eredő, vagy magán tartozásai következtében. így például Monteblanc faluban 5 elhalt ember vagyonát „dominus Isnardus de Glandèves" vette magához, míg gyermekeik közül egyesek meghaltak, mások Provenceban járnak koldulva. Castellet Saint Cassien-ben egy Sigalonus Textoris nevü elhalt leánya, Dulcia „vera mendicans est et etiam vacabunda".50 A koldusok rendszerint nem maradnak a Castrum területén, hanem, mint a fenti példák is mutatják, „csavargók", „más vidékeken koldulnak", „szerte Provence-ban" vagy „castrumról castrumra járnak élelmet kéregetve".51 Rigaud-ban például 6 koldust neveznek meg,de csak egy esetben mondják, hogy az illető a templomnál maradt.5 2 Egyes településeken különösen feltűnő a koldusok nagy száma. Annot castrumban az adóköteleseknek majdnem a fele eltűnt. Ha számukat összeadjuk, a vagyon nélkül elhaltakkal, illetve elköltözőkkel együtt a hiányzók 94%-át adják. Az itt megnevezett koldusok közül ötről külön említik, hogy adósság miatt lettek koldussá.5 3 Saint Benoitban 10 koldusból három esetében találunk hasonló értelmű bejegyzést. Egy elhalt adóköteles örökösei semmivel sem bírnak „propter débita, quia judeis debebant sed petunt 18 „Item subscripti homines eorum bonis consumptis, trés anni lapsi sunt et ultra abierunt, tam Nice, quam Grasse et ibi morantes, mortui sunt." 49 Colmar, Guillaumes, Méailles, Thoët, La Rochette, Amirat, Saint-Leger, Auriban, Chateauneuf, Sartoux, Saint Benoit, Specullam, Chaudon, Gonfason, Verfons, Mucy, Hamatuelle. 50 „Item Bertrand Garrogays, Pontius Pelhony, Bertrand Pelhon, Johannes Raynaud, Vestianus Borrelli mortui sunt, et dominus Isnardus de Glandenes tenet eorum bona; aliqui liberi ipsorum mortui sunt et aliqui deseruerunt, per Provinciám mendicant" (Montblanc). — Az 1333-as grófi összeírás alkalmával megneveznek egy Sigalonus Textor juratust, mivel 1343-ban ez a név másutt nem fordul elő, feltételezhetjük az azonosságot.) 51 „Raymundus Mutonis non est in territorio et vádit per castra elemosinas petendo et nulla bona habet." „Heredes Juliani quondam non sunt, пес habitant in dicto castro, bene sunt quinque anni lapsi, et vadunt extra, helemosinas petendo" (Saint-Benoit) stb. 52 „Beatrix Berengaria mendicans, manet cum dicto priore Sancti Petri de Claucio" (Rigaud). 53 Pl. „Laudem Hugonis est debitor pro judeis et est mendicans." 9*
