Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
518 DOLMÁNYOS ISTVÁN hiusultak a törvények beiktatásának megakadályozását célzó nemzetiségi kísérletek. Annál könnyebben, mivel a koalícióban egyesült pártok politikusainak többsége, a befolyásuk alatt álló sajtó, a nemzetiségi sajtó lefizetett része, továbbá az évtizedeken keresztül soviniszta szellemben nevelt magyar közvélemény széles rétegei feltétel nélküli támogatásban részesítették Apponyi politikáját, javaslatait.15 7 Nem érdektelen egy pillantást vetni a lojális, kormánytámogató megnyilatkozásokra. Dicséreteik, méltató szavaik pontosabbá teszik a törvények korabeli értelmezését és világosabbá a kormányzat szándékát. A Budapesti Hírlap leplezetlen örömmel üdvözölte a Lex Apponyit, ós azon igyekezett, hogy szembeállítsa az 1904. évi szabadelvű párti törvényjavaslattal. ,,A Berzeviczy-féle törvényjavaslat — írta a Budapesti Hírlap — ezen a bajon segíteni akart, de nem ott fogta meg a kérdést, ahol kell, mert a súlyt a magyar nyelv tanítására vetette, nem pedig arra, hogy az iskolák ne legyenek az államellenes tendenciákat szolgáló tanítóság kezében." A cikkíró megnyugvással veszi tudomásul, hogy a tanítókat ezentúl köztisztviselők módjára lehet felelősségre vonni.158 A Berzeviczy-javaslat természetesen hasonlóképpen szorgalmazta a magyar nyelv oktatását, mint a Lex Apponyi, s ebben az értelemben nem jogos a szembeállítás, de a Budapesti Hírlap cikkéből ismét jól kitűnik, hogy az új javaslatban előtérbenyomult a tanítók fegyelmezésének problémaköre. Ugyanez a lap az 1907. évi romániai parasztfelkelésre hivatkozva hárította el a magyarországi románok tiltakozását, mondván: Romániában még nagyobb nehézségekkel találkoznának az erdélyi románok, mint Magyarországon. „Apponyi törvényjavaslatának s vele együtt a magyar állam minden jogi, társadalmi és gazdasági alkotásának az a célja, hogy ez a tűz idehaza soha többé ki ne törhessen. Maradjon ott, ahol most ég, a hol úgy látszik, a végzet szomorú rendelése, hogy tápláló anyaga ki ne fogyjon."159 A törvényjavaslatokat lelkesen, „mint a nemzet nagylelkű ajándékát" köszöntötte a „Kossuth Szövetség" egyetemi hallgatói nagygyűlésének határozata, és „otromba támadásnak" minősítette azt a vádat, hogy a Lex Apponyi el akarja tiporni a nemzetiségeket.180 Hosszan hálálkodott a Pester Lloyd, 181 és nagy elismeréssel nyilatkozott az Esti Űjság18 2 Az egyik iskolapolitikai hetilap, amely korábban (mint fentebb idéztük) túllicitálta még Apponyit is, most a szerkesztő által írt cikkben hajtja meg zászlaját a beiktatott javaslatok előtt. „Elismeréssel és hálával kell fogadni az Apponyi miniszter törvényeit, mert amit adtak ezek, becsületesen 157 Nem hiába írta Kemény Gábor, hogy a korabeli magyar kispolgár „helyeslően nyugtázta Apponyi 1908. évi szerencsétlen iskolatörvényét, mely egymagában felért egy kisebb vesztett háborúval." — Kemény Gábor: Bartha Miklós és a nemzetiségek. Pécs. 1943. 101. 1. 158 Budapesti Hírlap, 1907. ápr. 12. 2. 1. 159 Budapesti Hírlap, 1907. márc. 21. 2. 1. — „A romániai parasztlázadás." 160 Budapesti Hírlap, 1907. ápr. 24. 7. 1. — Említést érdemel, hogy a gyűlésen Nagy György, a fiatal országgyűlési képviselő is beszédet mondott, ós szemrehányást tett az ifjúságnak, hogy nem számolt le a parlamentbén tiltakozó Vaida román képviselővel. 161 Pester Lloyd, 1907. ápr. 25 1. 1. — „Die Erledigung der Schulgesetze." 162 Esti Újság, 1907. júl. 26. 1. 1. — „Nemzeti iskola."
