Századok – 1968

Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484

A „LEX APPONYI" 517 lapja — a szocialista vezérek és a nemzetiségi képviselők között olyan irányban, hogy miként lehetne nekik egy közös mozgalomban egyesülni. A tárgyalások az utóbbi napokban teljes kudarccal végződtek. A szocialisták t. i. az egyesülést azon feltételhez kötötték, hogy ők román, tót és szerb lapokat indítanak és azokat a nemzetiségi képviselők támogatják. Ezt a nemzetiségi képviselők nem akarták elfogadni, mert féltették a nemzeti tömegek feletti uralmukat. A tárgyalás eredménytelenségét különösen a román papság tiltakozása idézte elő, akik attól tartanak, — és nem minden ok nélkül, — hogy a szocialisták a román egyház ellen izgatni fognak. Hír szerint most újabb alapon indítottak tárgyalásokat, mely szerint csak a parlamenti akcziókra egyesülnének, de mindegyik a saját területén agitálna önállóan. A szocialisták erre nem hajlandók."15

6 Ha hitelt adunk e közvéleménynek (s a Köztelek jólértesült hírszolgálatát ismerve, valamint a szöveg valószínűségét figyelembe véve, aligha vonhatjuk kétségbe forrásértékét), akkor kitűnik, hogy a szociáldemokrata párt és a nemzetiségi pártok között éppen az iskolatörvények előterjesztésének és elfogadásának hónapjaiban mutatkozott a legerőteljesebb közeledés. A tárgyalások puszta ténye is nagy jelentőségű. Tudomásunk szerint ilyen méretű közeledési kísérletre 1907 előtt még nem került sor. Talán nem tévedünk, ha azt feltételezzük, hogy a tárgyalások megindulásában fontos szerepe volt a Lex Apponyi által teremtett politikai helyzetnek. Ez a fordulat — legalább is átmenetileg — „megpuhította" a szocialistáktól viszolygó burzsoá nemzetiségi politikusokat és tárgyalóasztalhoz kényszerítette a magyarországi munkásság pártjával, amely, ha nem is szegült szembe megfelelőképpen a kormány nemzetiségpolitikájával, legalább nem vett részt a soviniszta uszítóhadjáratban és alkalmanként a nemzeti elnyomást is megbélyegezte. Azt, hogy a szociáldemokrata párt belebocsátkozott a tárgyalásokba, feltétlenül a javára kell írni. A közleményből kiderül, hogy a megbeszéléseket elsősorban a nemzetiségi reakció futtatta zátonyra, amikor a nem magyar népek irányában korlátozni akarta a szociáldemokraták agitációját. Azonban a szociáldemokrata pártot is felelősség terheli az eszmecserék meddőségéért. A szociáldemokrata vezetők nem azon a ponton ajánlották fel és szorgalmazták az alkalmi szövetségkötést, ahol az a legtermészetesebben kínálta magát. A tárgyalásokon felvetett korábbi és újabb feltételeik egyértelműen arra mutattak, hogy csupán a választójog és az ezzel összefüggő parlamenti harc problémakörében kívánt megegyezésre jutni, holott a többé-kevésbé tartós együttműködés a nemzeti elnyomás elleni harc, aktuálisan pedig a Lex Apponyi elleni küzdelem terén lett volna a legreálisabb. A szociáldemokrata párt és a nemzetiségi pártok összefogásának meghiúsulása törvényszerűen következett a nemzetiségi pártok burzsoá nacionalizmusából, valamint a szociáldemokraták elméleti dogmatizmusából és a magyar nacionalizmusnak tett engedményeiből. A fentebbiekben arra a kérdésre igyekeztünk választ adni: milyen álláspontot foglalt el a magyar baloldal a Lex Apponyi törvénybeiktatásakor? A felsorakoztatott tények alapján sajnálattal kell megállapítani, hogy a magyarországi elnyomott népek, akiktől már elfordult a koalíció ,,48-as" parlamenti ellenzéke, ekkor a kifejezetten baloldali csoportoknál és irányzatoknál sem találtak határozott támaszra. Ilyen körülmények között méginkább meg-156

Köztelek, 1907. jún. 29. 1349. 1.