Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
516 DOLMÁNYOS ISTVÁN Amikor pedig a horvátok kerültek napirendre, a magyarországi népeket ugyan védte, de a horvát igényekkel szemben értetlenséget mutatott. Vagyis a magyar szociáldemokraták, akik több ízben elismerésre méltóan elutasították és megbélyegezték a magyarosító törekvéseket, a döntő pillanatokban nem emelkedtek a helyzet által megkövetelt magaslatra. Csak jóval a Lex Apponyi elfogadása után, nagy késéssel jelent meg a Népszavában olyan cikk, amely már nemcsak a magyarosítás ellen foglalt állást, de az elnyomott nemzetek szabad nyelvhasználatára irányuló mozgalom támogatását is a szocialisták kötelességévé tette. „Minden szervezkedés sikere kétes, míg a munkáltatók ezerszám képesek toborozni a teljesen műveletlen tót, rutén, oláh sztrájktörőket. Ezen szempontból nekünk feltételenül támogatni kell a nemzetiségek azon törekvését, hogy minden gyermek saját anyanyelvén tanuljon meg írni, olvasni."154 1907-ben ez volt a párt első felhívása az aktív szocialista nemzetiségpolitikára, de a kezdeményezést a későbbiekben nem követték megfelelő lépések. Ennek egyik oka a nemzetiségi jogoknak az a rendkívül prakticista és a mozgalmi szektarianizmus által befolyásolt megközelítése volt, amire ' éppen a most idézett szövegrész nyújt szemléltető példát. Egy internacionalista, szocialista pártnak elsősorban nem a magyar sztrájkharcok sikerének,, az esetleges sztrájktörés veszélyének szempontjából kellett volna levezetnie a nemzetiségi anyanyelvi igények jogosságát. A szociáldemokrata párt iskolapolitikai nyilatkozatairól eddig kialakított képünket figyelemre méltó mozzanattal egészíti ki az a tény, hogy a párt által finanszírozott és kiadott román nyelvű lap, az „Adevárul" — bár korábban elítélte a magyarosítást — 1907 január—február hónapjaiban semmiféle cikket sem közölt a Lex Apponyiról, ami egyet jelentett azzal, hogy átengedte a javaslatok kritikáját a burzsoá nacionalista erőknek. A magyar párttól kevésbé függő szlovák nyelvű szociáldemokrata lapnál már más volt a helyzet, mert az ismételten és határozott hangon bírálta a készülő törvényeket. A „Slovenské Robotnické Novinv" kifejtette, hogy a szociáldemokrácia szabad iskolát követel, művelt és cselekvési szabadsággal rendelkező tanítót és anyanyelven folyó alapos oktatást kíván. Jelezte, hogy a magyar államnyelvet mégsem kívánná kirekeszteni. Mivel azonban Apponyi javaslatai a szociáldemokrácia iskolapolitikai alapelveivel szöges ellentétben állnak, elengedhetetlen, hogy az utóbbiakban határozott ellenfelekre találjon.15 5 Bármilyen ellentmondások és következetlenségek tűnnek fel a magyar szociáldemokraták nyilatkozataiban, nem kétséges, hogy a nemzetiségek az összes magyar politikai csoportosulások közül még őket érezhették magukhoz legközelebb. A nemzeti mozgalmak és a szociáldemokrata párt közti együttműködés — különösen a Lex Apponyival szemben — kézenfekvő lett volna. Vajon e két politikai erő felismerte-e azt a lehetőséget? A következő újsághír arra vall, hogy igen: „Hónapok óta folynak a tárgyalások — írta az Ü.MGE 154 Népszava, 1907. aug. 23. 1. 1. — „Nemzetiségi politika." 155 Slovenské Robotníeke Noviny, 1907. márc. 1. 3. 1. — „Skolské predlohy." — A lap bírálatában még bizonyos túlzás is jelentkezett: a javaslatoknak azt a szándékot tulajdonította, hogy teljes mértékben ki akarják küszöbölni a községek és az egyházak beleszólását az iskoláztatás ügyébe. Ez a megállapítás még inkább kiélezi a különbséget a Népszava magatartása ós a szlovák állásfoglalás között, hiszen a magyar pártlap —mint említettük — éppen az egyházak győzelmét látta a törvényekben.
