Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
508 DOLMÁNYOS ISTVÁN Végül a román tiltakozómozgalom összehasonlító vizsgálatánál feltűnik, hogy a román lapok és politikusok a többi nemzetiséghez képest sokkal gyakrabban és eró'teljesebben adtak hangot a Habsburgok iránti lojalitásuknak. ,,Aki ismeri a történelmet — írta például a Tribuna —, az tudja, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor a Habsburgok és a románok találkoztak, összebarátkoztak és együtt haladtak."12 5 A Habsburgok és románok történelmi kapcsolatainak teljesen problémátlan és idealizált felfogásából logikusan következett, hogy a román nemzeti párt lapja a Lex Apponyi esetében is arra hívta fel a románokat, hogy küldötteik, a román egyházak vezetői járuljanak az uralkodó elé, fejezzék ki népük élniakarását és védjék meg jogait.120 Andrei Bârsanu tanár a brassói nagygyűlésen megjelent tömegek előtt jelentette ki, hogy a Habsburg-házban bizakodnak és hosszasan fejtegette, hogy véleménye szerint mit köszönhetnek az uralkodó dinasztiának.127 E hűségnyilatkozatok régimódiak voltak, s elsősorban nem Ferenc Ferdinándnak, hanem még Ferenc Józsefnek szóltak. Ha mindehhez csatoljuk azt a tényt, hogy a románok a két román egyház képében a szlovákokénál sokkal tekintélyesebb politikai, anyagi és erkölcsi erővel rendelkeztek (s ezt lélekszámuk is nyomatékosította), akkor megérthetjük, hogy a román nemzeti mozgalom helyzetének e sajátosságai később nagyobb lehetőséget nyújtottak a Lex Apponyi végrehajtásának ellensúlyozására. A szerbek tiltakozó mozgalma hatásfokát tekintve közbülső helyet foglalt el a szlovákok és a románok között. A szlovákokhoz közelítette őket az a körülmény, hogy a szerb radikális párt valóban kerülni akarta az élesebb összetűzést a koalíciós kormánnyal és általában a magyar politikával. Ezért inkább a baráti meggondolkoztatás, rábeszélés hangján bírálta a javaslatot, s a tömegmozgalmat sem indította meg azonnal. Ezt a helyzetet túlozta el a liberális párt propagandája, amikor azt állította, hogy a szerbek egyáltalában nem tiltakoznak128 és megvádolta a radikálisokat, hogy útját állják a mozgalomnak.12 9 Érdemes a Branik véleménye mellé helyezni a Budapesti Hírlap egyik hírmagyarázatát, amelyben azt állította, hogy a Zasztava eredetileg felhívta olvasóit: ne lépjenek fel a javaslatok ellen, majd később mégis a tiltakozók mellé állt és közölte a nagybecskerekiek határozatát. A Budapesti Hirlap kétszínűeknek nevezte Tomié követőit.13 0 Csakhogy mind a Budapesti Hírlap, mind pedig a Branik hamis tanítók közül sokan örültek a kilátásba helyezett fizetésemelésnek, s akadtak, akik ezért készek lettek volna szemet hunyni a szigorított magyarosítás felett. Jellemző azonban, hogy még az utóbbiak sem merték nyíltan hangoztatni véleményüket, sőt a mozgalom őket is belesodorta a tiltakozógyűlésekbe. Az ilyen román tanítók gondolatmenetét rögzítette egy magyar röpirat, rekonstruálva a szerző és a tanítók bizalmas beszélgetését: „Azt hiszi, uram, hogy mi nem örülünk az új népiskolai javaslatnak — mondották nekem oláh tanítók a hegyek között. Hiszen a mi előnyünk, a mi fizetésünket akarja javítani. De mit tegyünk. A pópa azt hirdeti a népnek, hogy a javaslat elveszi a nyelvét és azonkívül még nagyobb terheket ró reá a tanító számára. Es az utóbbi érv igen hatásos, mert a mi népünk százszorta szívesebben fizet egy birkapásztornak, mint egy tanítónak. És jaj volna nekünk is, ha nem mennénk el a gyűlésekre. Azonnal reánk fognák, hogy árulók vagyunk." Farkas Pál dr.: Az oláh kérdésről. Bpest. 1907. 21. 1. 125 Tribuna, 1907. febr. 7. 1. 1. — „Habsburgii si românii". 126 Tribuna, 1907. márc. 9. 1. 1. 127 Tribuna, 1907. márc. 30. 5. 1. 128 Браник, 1907. márc. 7. 1. 1. — „Где су наше општине?" 129 Браник, 1907. márc. 8. 1. 1. — „Шта суурадили!" 130 Budapesti Hírlap, 1907. márc. 26. 3. 1.
