Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
A „LEX APPONYI" 507 állítása oda vezetett, hogy 1907 első hónapjaiban a Slovensky Tyzdenník lényegesebben kevesebbet foglalkozott az iskolai javaslatok ügyeivel, mint például a románok vezető orgánumai. Ilyen körülmények közepette nem csodálható, ha a szlovák tanítók többsége nem helyezkedett szembe cselekvően a javaslatokkal. Ki politikai passzivitásból, ki pedig a fizetésemelés ténye által semlegesítve szabad utat engedett a magyar kormány akciójának. Éppen a Slovensky Obzor, vagyis az iskolatörvényeket leghatározottabban elvető és bíráló folyóirat állapította meg, hogy a szlovák tanítók nem lendültek támadásra a Lex Apponyi ellen, sőt azzal inkább rokonszenveztek.118 A Slovensky Obzort azonban májusi számában megtámadta a papi vezetés alatt álló Cirkevné Listy c. folyóirat, és azt állította, hogy csak azok rokonszenveztek a javaslatokkal, akiket lefizettek a magyarosításért. E támadásra válaszolva a Slovensky Obzor kinyilatkoztatta, hogy nemcsak a lefizetett tanítókról írt, hanem a szlovák tanítóság egészéről, és megvédte kétségbevont tételét. Felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy egyetlen szlovák katolikus vagy evangélikus tanítói testület sem tiltakozott a Lex Apponyi ellen.119 A Lex Apponyival kapcsolatban tanúsított szlovák magatartás e sajátosságai természetesen hatást gyakoroltak a törvények végrehajtására és azt ezen a területen még kedvezőtlenebbé tették. A román nemzeti mozgalom mérlege 1907 tavaszán jóval pozitívabb képet mutat. A sikeres gyülés-sorozattal valóban megmozgatták a tömegek egy részét.12 0 A román sajtó ugyan nem volt teljesen elégedett az Apponvi-ellenes kampánnyal, mégis kiemelte, hogy a románok a készülő törvények elleni harcban vezető szerepet játszottak.12 1 A román nemzeti párt ellenállását lehatárolta általános politikai koncepciója. A párt központi bizottsága óvakodott a véleménynyilvánítástól, és magára hagyta a tiltakozómozgalmat, amely így inkább spontánul kezdett kibontakozni.12 2 Mégis a párt képviselői sokkal aktívabban szerepeltek az országgyűlésen, mint a többi nemzetiségé, nehézségeket okoztak a kormánynak és, ahogy a nevezetes Vaida-féle parlamenti összetűzés mutatta, magukra vonták a közfigyelmet.12 3 A román tanítók egy csoportja erőteljesen hangot adott tiltakozásának, jóllehet az egyházak, sőt még a nemzetiségi politikusok sem karolták fel kellőképpen jogos anyagi és szociális követeléseiket.12 4 118 Slovensky Obzor, 1907. 4. sz. (ápr.) 242. 1. — „Nová skolská predloha a nase uôitel'stvo." 119 Slovensky Obzor, 1907. 5. sz. (máj.) 317. 1. — „Nová skolská predloha a nase uôitel'stvo." 120 Szlovák részéről különösen világosan látták a román mozgalom e jellegzetességét, ld. Slovensky Obzor, 1907. 4. sz. (ápr.) 240. 1. 121 Tribuna, 1907. máj. 29. 1. 1. — „In asteptare." 122 Rä vasul, 1907. márc. 30. 226. 1. 123 Érdekes, hogy a szlovák sajtó már egyenesen túl erősnek tartotta Vajda eljárását, mivel taktikai rövidlátásával lehetőséget adott arra, hogy a koalíció a „magyarság védelmének" pózából kísérelje megmenteni hanyatló népszerűségét. Természetesen a szlovák bírálat nem kívánta igazolni a kormánypárti képviselők parlamenti terrorizmusát. Slovensky Obzor, 1907. 4. sz. (ápr.) 241. 1. —- „Politika poslednvch dní." 124 A Slovensky Obzor imént idézett cikke az utóbbival kapcsolatban megrótta a román mozgalmat, amely nemcsak abban a formában vetette el az ezer koronás minimumot, ahogy azt a javaslat tartalmazta, hanem egyébként is. Természetesen a román
